Kedves idegenek (JK ff.)

55. Fejezet

Reggel ébresztő nélkül pattantak ki a szemeim. Hát ma van a nagy nap. Persze ezen sok időm nem volt gondolkodni, mert a hányinger olyan gyorsan rohamozott meg, hogy alig értem ki a wc-re. Viszont miután kiadtam magamból mindent és körbenéztem, megláttam egy cetlit a wc feletti falon:

"Sajnálom, hogy nem lehetek itt veled, hogy simogassam a hátad, amíg jobban leszel, de kárpótollak majd egy szédítő csókkal. Az oltárnál várlak! ;)" - állt a papíron és velem madarat lehetett volna fogatni olyan boldog voltam. Nála édesebb férfi nem létezik a világon... Emlékszem, hogy minden reggel ott volt mellettem, még akkor is, amikor hajnalba ért haza a próbákról és éppen letette a párnára a fejét, de már futottam. Megmutatta nekem a felnőtt oldalát és csak csodálni tudom azért, hogy ilyen érett is tud lenni amellett, hogy gyermeki lelkesedéssel élvezi az életet. Ezeken a dolgokon gondolkodva kezdtem neki a reggelinek, hogy mire a lányok felkelnek, mindenkinek legyen valami finom kajája, hiszen ők fogják ma tartani bennem a lelket. Több minden miatt is aggódom, hiszen ma van az esküvőm és szeretném, ha jól sikerülne és mindenki jól érezné magát, miközben Kook ma tudja meg a babánk nemét. Annak kell a legtökéletesebb pillanatnak lennie. Már mindent megbeszéltem a tulajjal a helyszínen. Miközben besétálok, a segítőim készültségben lesznek és amikor félúton járok majd, meghúznak egy madzagot és az egész termet el fogják árasztani azok a bizonyos színű konfettik és szirmok, miközben én kikötöm majd a feltűzött részt a derekamnál és a szoknyára halvány színű réteg hull le. Remélem tetszeni fog neki és elég egyértelmű lesz. Már úgy várom, hogy lássam az arcát... 

-Jó reggelt a menyasszonynak, készen állsz a nagy napra? És miért te főzöl, neked már rég  zuhany alatt kéne lenned! - terelt el Syu a konyhából. Ő volt J-Hope barátnője. Egy vagány kis csaj, de egyáltalán nem hasonlítanak Hobival, mégis olyan boldogok együtt. Bezárt a fürdőbe, majd elkezdtem lezuhanyozni. Mostanában mindig olyan piszkosnak érzem magam és élvezet lezuhanyozni, de Jungkookal sokat civakodtunk miatta, hogy a terhességem alatt nem akarok vele fürödni. Már most úgy nézek ki, mint egy tehén és nem akarom, hogy így lásson meztelenül, mint egy bálnát... Pedig még csak huszonkét hetes terhes vagyok... Kook mindig azt mondja, hogy alig látszik még a pocakom és egyáltalán nem vagyok duci, de nekem annyira feltűnő. Miután elszörnyülködtem, hogy mennyire dudorodik a hasam és ez mennyire látszódni fog a ruhában, kisétáltam fehérneműben a nappaliba, ahol már mindenki sürgött forgott. Egy másodperc alatt beültettek egy székbe és már neki is állt a fodrász a hajamnak. Közbe Lucy is megjött a virágokkal. Még fel sem húztam a ruhát, de már hárman meghatódtak és szétfolyatták a sminkjüket. Épp a hajamat akarták befejezni, amikor újra elrohantam a mosdóba, mert kikívánkozott a kicsit korábban fogyasztott reggelim. Ezzel lőttek is a hajamnak. 

-Jaj Rose... Most újra kell csinálni az egészet! De nincs is rá idő... - kiáltozott elkeseredetten Syu. Kicsit felment bennem a pumpa a hormonok miatt és idegesen vágtam vissza.

-Ha a hajam nélkül már nem is lehet esküvő, mert ennyire csúnya vagyok, akkor menjetek el, mert én biztosan nem fogok innen kijönni! Tudom, hogy nincs idő és lehet, hogy bele se férek a ruhámba és mindenki ki fog nevetni, én nem akarom ezt az egészet! - ordítottam már bömbölve. A lányok sűrű bocsánatkérések közepette próbáltak kiimádkozni, de csak akkor figyeltem fel, amikor valaki becsúsztatta a telefonomat az ajtó alatt, amin épp a vőlegényem énekelt a vonal másik végén. Elénekelte a kedvenc dalomat, majd egy gyors szeretlek után ki is nyomta a telefont. Ez a kis löket kellett ahhoz, hogy folytassam a napot, mert tudtam, hogy ő vár a nap végén. Kicsit összeszedtem magam és pár perc után kinyitottam az ajtót és Syu már meg is ölelt. 

-Ne haragudj kérlek, nem úgy gondoltam, gyönyörű vagy! Kibontva amúgy is szebb lesz a hajad. Csodálatos leszel. - sajnálkozott.

-Semmi baj, én reagáltam túl, csak tudod a hormonok miatt nem tudok uralkodni magamon. - öleltem vissza, majd a kis kibékülés után újra nekiálltunk készülődni. Szépen lassan mindenki felöltözött és már csak az én ruhám volt vissza.