Kedves idegenek (JK ff.)

30. Fejezet

Hajnalban mindenki hulla fáradtan ébredt. Nem aludhattunk tovább, hiszen reggel indult a gép. Csendben készülődtünk és pakoltunk ki az autóba, majd immáron kilencen velem és Elsával együtt indultunk meg a reptérre. Kook vállára hajtva a fejem bóbiskoltam el néha az úton, majd arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom. 

-Manó ébredj! - szólongatott. - Ki kell szállnotok itt lassan, mert mi a főbejáraton megyünk be a rajongók miatt. 

-Jól van. Vigyázzatok magatokra és egymásra! - mondtam nekik, majd nyomtam egy gyors csókot Kook szájára és kiszálltunk. Miközben mentünk be, még fél szemmel láttam, ahogy rajongók százai, vagy akár ezrei rohanják meg a bejáratot és őrült sikoltozásba kezdenek, amikor megjelentek a fiúk. Ilyenkor önkéntelenül aggódni kezdek, nehogy valami bajuk essen, hiszen vannak elég fanatikus fanok.

-Minden rendben lesz Rose! - tette hátamra a kezét Elsa és szép lassan beterelt az épületbe. Innentől külön váltunk a fiúktól, egészen a hotel elfoglalásáig, hiszen nekik egy csomó dolguk lesz még, meg hát mi nem első osztályon repülünk. Leültünk a helyünkre és felkészültünk a hosszú útra. Idegesen vettem észre, hogy mögöttem egy hangos kisgyerek ül, így hát aludni biztos nem fogok. - Mesélj kicsit nekem a melóról kíváncsi vagyok mindenre! - szakította félbe gondolatmenetemet barátnőm.

-Hát elég nehéz minden nap új városba lenni és sokszor minket ugráltatnak a többiek is a stábból, mert nincs elég ember. Természetesen teljes titokban kell tartanunk azt, hogy velük dolgozunk, mert ha lebukunk, akkor onnantól kinyírnak minket. A menedzserrel vigyázz, mert én sem tudok kiigazodni rajta. És ha esetleg valami baj van a fiúkkal, akkor azonnal szólj a dokinak. Mi nem vagyunk orvosok, tehát nem láthatjuk el őket. De ritkán szokott baj lenni. Nagyjából biztos vagyok benne, hogy egy szobában leszünk, de remélem tudod, hogy nem mindig fogok ott aludni. - nevettem fel kínosan.

-Meg is lepődtem volna, ha az éjjeleket velem töltöd! - húzogatta a szemöldökét. - Nagyon összemelegedtetek... 

-Hát ez csak úgy alakult... Én is alig hiszem el! - meséltem.

-Örülök, hogy egymásra találtatok! Sokkal jobban nézel ki és látom rajtad, hogy igazán boldog vagy! És ez már nagyon rég nem volt így. Látom, hogy szeret téged és vigyáz rád, úgyhogy most már nyugodtan könyvelem el magamnak, hogy létezik ember, aki megtalálta a nagy Őt! - kacsintott rám. - Azért te sem gondoltad volna, hogy egy ilyen adonisz lesz a párod! 

-Hát az biztos! Főleg, hogy ő egy világsztár! Nem is értem, hogy lehet ez... - gondolkodtam el. 

-Igazán szereted? - kérdezte. Egy pillanatra elgondolkodtam. Igazán szeretem? Aztán rájöttem, hogy semmi kétség. Fontosabb lett nekem mindennél. Az életem nélküle már fabatkát sem ér... 

-Mindennél jobban szeretem...

-Akkor áldásomat adom rátok és őt is testvéremként fogom szeretni! - fogta meg a kezem. Megöleltük egymást és utána tovább beszélgettünk. Végre volt valaki, akivel mindent kibeszélhettem és nem voltam egyedül lány. Mikor leszálltunk, hulla fáradtak voltunk, de még el kellett jutni a szállásig. Will és Elina elmentek kocsit bérelni és a többi dolgot elintézni, amit minden városba érkezéskor szükséges. Kiléptünk a reptérről és körbenéztünk. Hát tényleg Amerikában vagyunk... Los Angelesbe kezdtünk. Hatalmas modern város, ami magával ragadja az embert. Oldalt láttam kijönni a fiúkat és a hatalmas embertömeget. Kook úgy nézelődött, mint egy szurikáta, majd amikor megpillantott, egy apró mosoly jelent meg az arcán. Nem mertem neki integetni, hiszen ki tudja ki szúrja ki, csak kacsintottam egyet, majd visszafordultam barátnőmhöz. 

-Hívjunk taxit, vagy metrózzunk? - kérdeztem, de biztos voltam válaszában. Ő is imád felfedezni és mire odametrózunk a hotel környékére, rengeteg mindent fogunk látni. Cuccunk úgysem volt, hiszen mindent eljuttatnak a szállodába, úgyhogy egy-egy táskával vágtunk neki a városnak. Végül nem is egyenesen a szálláshoz mentünk, hanem kicsit körbenéztünk a városban. Mikor már sötétedett, beültünk egy kávézóba.