Kedves idegenek (JK ff.)

54. Fejezet

Hát ez a nap is eljött... Eltelt három év, de ma van a leánybúcsúm. A teraszon üldögélve egy könyvvel a kezemben tekintettem ki Szöul gyönyörű utcáira és elgondolkodtam milyen hosszú is volt az út, amit megtettem. Ez az esküvő volt a legmacerásabb dolog egész életembe. Rengeteg konfliktust okozott az, hogy olyanra tudjuk megszervezni, amilyenre mi akarjuk. A kapcsolatunk Kookkal ezalatt a három év alatt komoly megpróbáltatásokon kellett keresztül menjen és volt egy időszak, amikor komolyan aggódtam, hogy nem fogjuk kibírni együtt. Semmi sem jött össze, Kook világturnén volt és a menedzsment semmibe vette a szavaimat. Akkoriban minden nap szinte veszekedtünk. Aztán volt egy akkora vitánk, hogy két hétig nem beszéltünk. Ott mindketten átgondoltuk az életünket és arra jutottunk, hogy egy probléma sem lehet olyan komoly, hogy ne tudnánk együtt megoldani. Azóta csak apróbb összezörrenéseink voltak, de sokkal jobban megerősödött a kapcsolatunk. A fiúk karrierje ezekben az években szárnyalt, a három év alatt két négy hónapos világturné volt és azon kívül rengeteg kisebb pár hetes turnésorozat. Én sajnos csak az egyik turnéra mehettem és néhány kisebbre, ami nagyon nehéz volt, mert rettenetesen hiányzott nekem, de tudtam, hogy neki ez az élete, ezért sohasem tartottam vissza. Így viszont sokkal értékesebbek lettek az együtt töltött percek. Időközben mindenki párra talált és kialakult egy kis csajos társaság a barátnőkből. Suga végül szakított Elsával és sajnos már én sem tudtam megmenteni vele a barátságomat, csak ritkán beszélünk. A munkahelyemen ennyi év után sem fogadtak el rendesen, csak együtt dolgoznak velem, de Harinnal legalább még szorosabb lett a viszonyom. Ő lesz majd a koszorúslányom is. A családjaink hála istennek nagyon sokat segítettek a szervezésben és szépen lassan az évek alatt enyhült a a feszültség köztem és Jungkook bátyja között, bár barátom még mindig nem hajlandó kettesben hagyni minket egy szobában. Ő már csak ilyen védelmező... Apropó védelmezés. Egy olyan alkalom volt a három év alatt, amikor egy rajongó megpróbált megtámadni, de hála az ő biztonsági intézkedéseinek, semmi bajom nem esett. Idővel rájöttem, hogy az aggodalmai valósak és csak nekem akar ezekkel jót. Talán egy éve felmerült az is, hogy mivel innentől nem lesznek nagyon hosszú turnék esetleg bővülhetne a család, de komoly problémákat okozott, hogy ne tudtam jó ideig teherbe esni. Kook szeretett volna mihamarabb családot alapítani és iszonyatosan édes volt, ahogy mindig várta a tesztek eredményét. Soha nem láttam még ilyen lelkes férfit, amikor babákról volt szó és rettegtem, hogy nem tudom neki ezt megadni. De pár hónapja megtörtént a csoda és a tesztem pozitív lett. Még most is tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megtudta:

Az utolsó simítások is megvoltak, épp a stúdióban ültem, amikor hazaért. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót és kisétáltam üdvözölni. 

-Jaj Manó olyan fáradt vagyok, de annyi dolgom van még... Bemegyek és gyorsan neki is kezdek, hogy minél hamarabb végezzek. Nézünk utána egy filmet? - kérdezte, miközben átkarolt. Bólintottam egyet, majd megvártam, hogy bement és bekapcsolta a monitort a stúdióba. Aztán meghallottam a videó hangját: 

"Szia Fiam! Tudod én világ életemben úgy éreztem, hogy magányos vagyok a feleségem nélkül, de nem akarok rajta osztozkodni. Szeretem őt a mai napig és nehezemre esik, amikor nem rám figyel. Aztán meglettek a fiaim és az életem teljesen megváltozott. Sok hullámvölgyön mentünk keresztül, de életem legjobb döntése volt az, hogy egy ilyen csodálatos családot alapítottam!" - szólt az apja. 

"Édes kicsi Sütikém! Mikor beléptél az életembe és először a kezemben tartottalak, kezdetét vette egy életre szóló kaland. Anyaként mindig végtelen szeretetemmel próbáltalak segíteni és remélem, hogy ez sikerült is. Őszintén remélem, hogy, te is hasonló kalandban tudsz majd részt venni egy csillogó szemű gyermekkel az oldaladon az élet viharában!" - mondta az anyja. Aztán megszólalt a zene, ami alatt a gyerekkori képei vannak és az enyémek is egy videón. Szépen lassan, ahogy telt az idő egyre nagyobbak lettünk, majd jöttek a közös képek. Aztán a végén egy ultrahangos fotó, mely alá annyi volt írva: "Alig várom, hogy találkozzak veled Apu..."