Kedves idegenek (JK ff.)

29. Fejezet

Épp az utolsó napunkat töltjük Koreában. Reggel, mikor felébredtem és kinéztem az ablakon és a szokásos látvány fogadott, havazás. Már napok óta szakadt. Akkora hó volt már, hogy térdig gázoltunk benne. Egy ideje már csodáltam a tájat, amikor hangokat hallottam a hátam mögül. Szerelmem épp akkor ébredt fel és kezével végigtapogatta az ágyat ott, ahol nekem kellett volna feküdnöm. Vigyorogva figyeltem, ahogy realizálódott benne, hogy nem vagyok ott és álmosan felült, majd körbenézett a szobában. Mikor megpillantott, elmosolyodott.

-Hát te miért vagy ébren? - kérdezte, miközben nyújtotta felém egyik kezét. Lassan odalépkedtem hozzá és visszafeküdtem az ágyba. Mellkasára támasztottam államat és apró mintákat rajzoltam fedetlen mellére.

-Mostanában elég korai vagyok... - gondolkodtam el. - Még mindig esik a hó.

-Hihetetlen... Nem is emlékszem, hogy volt-e már ilyen. De nekem tetszik! Kimegyünk majd hógolyózni? - kérdezte lelkesen.

-Persze kimehetünk, de akkor hívjuk a többieket is. Egyébként ma találkoznom kell a dokival, mert át kéne beszélni a dolgokat. Ma érkezik az új munkatárs is. Szóval majd korán el kell mennem. - meséltem.

-Ilyen időbe nem mehetsz el! Szakad a hó és balesetveszélyes autózni! Jegesek az utak! - akadt ki Kook és felkelt. Ennyit a meghitt reggelünkről...

-Ez a munkám Jungkook, muszáj mennem... Tudod, hogy mindig óvatos vagyok. De, ha nem akarod, hogy vezessek, akkor felhívom Willt, hogy jöjjön el értem.

-Persze, hogy aztán együtt hajtsatok árokba és, majd várakozás közben ő melegítsen és olyan dolgokat csináljon, amiket kurvára nem kéne! - kiabálta dühösen.

-Most meg mi ütött beléd?! Nem is találkoztam vele már hetek óta! Féltékeny vagy, ráadásul teljesen feleslegesen! Itt lennék, ha vele csalnálak meg?! 0-24 együtt vagyunk, nem voltam a két méteres körzeteden kívül már napok óta, de te megint úgy kezelsz, mintha valami olcsó ribanc lennék, aki fűvel fával összefekszik, ha teheti! Milliónyi lány szerelmes beléd és mindenkivel flörtölgetsz a rajongói találkozón, én mégsem verem ki ennyire a balhét! Még két hónapig legalább együtt fogunk dolgozni, addig ezt fogod csinálni? - kiabáltam én is. Suga nyitott be óvatosan.

-Gyerekek, mi a baj? Az egész ház a kiabálásotoktól zeng. - kérdezte aggódva.

-Kérdezd a Drágalátos Maknaet, én elmegyek dolgozni! - mondtam dühösen, majd fújtatva kiviharzottam a szobából, becsapva magam után az ajtót. Nagyon ideges voltam. Egyszer sem adtam neki okot arra, hogy féltékeny legyen! Mindig vele vagyok és próbálom kifejezni, hogy szeretem, de nem tudom mit tehetnék még... Épp szálltam be a kocsiba, amikor barátom hangját hallottam meg:

-Várj Rosie! - futott felém. Kint álltunk a szakadó hóba egymásra nézve. Mikor odaért, egy pillanatra megállt és figyelte a reakciómat.

-Mit akarsz?! - kérdeztem egy kicsit flegmábban, mint ahogy azt kellett volna. Óvatosan megfogta a kezem és megszorította.

-Tudom, hogy most utálsz és utálhatsz egész nap, de szeretnélek elvinni én. Nagyon félek, hogy bajod esik ebben az ítélet időben és ott szeretnék lenni, ha történik valami! Gyűlölhetsz a kocsiban, csak könyörgök most az egyszer ne makacskodj és engedd, hogy elvigyelek! - kérlelt. Láttam, hogy nagyon megbánta az előbbit, de ennyivel még nem intéztük el. Biztos Oppa beszélt vele. Érzelemmentes arccal sétáltam át az autó másik oldalához és szálltam be. Miután elindultunk, hálát adtam az égnek, hogy Kook vezetett. Iszonyatosan csúsztak az utak. Alig tudtunk haladni és rettenetesen féltem. Csak néhány kocsi volt az úton, de azok is csak össze vissza csúszkáltak. Mikor a harmadik kanyarban keresztbe álltunk, elegem lett. Ez így nem fog működni.