Kedves idegenek (JK ff.)

25. Fejezet

Beléptem a hatalmas házba és majdnem dobtam egy hátast. Gyönyörű volt az egész. Szép díszítés mindenütt, nagy szobák, minden tele családi képekkel. Igazi felső osztálybeli épület. Levettem a kabátomat, majd felakasztottam a fogasra. 

-Fáradj beljebb Gyermekem, épp főztem az előbb, ülj le a konyhába. - mondta Mrs. Jeon ellentmondást nem tűrő hangon. Csendesen követtem, majd kihúztam egy széket és ráültem. Nagyon féltem, hogy most mi következik. 

-Elnézést kérek, hogy korábban jöttem. Nem tudtam, hogy Jungkook nem lesz itthon.

-Ó semmi baj! Már úgyis mindenki csak rád várt. De, hogy találtál ide? - kérdezte kíváncsian. - Tudnál esetleg segíteni nekem felvágni a zöldségeket közben? - kérdezte, majd bólintottam és elkezdtem a paradicsomot felszeletelni. 

-Jimin hozott ide. 

-Ó akkor gondolom már elmondott rólunk minden rémképet. - mondta kevergetés közben. - Alapesetben nagyon ellenséges lennék, de amikor hazajött a fiam, rá se ismertem. Igazi férfi lett belőle és úgy csillognak a szemei, mint még soha. A jókedvével újraélesztette ezt a házat. Szóval egyenlőre itt te ilyen csodaszámba mész. Viszont én szeretnélek jobban megismerni. És majd az alapján eldöntöm, hogy milyen ember vagy. - mondta határozottan. - Szóval egészségügyet tanulsz, ugye? És milyen a munka, jól dolgozol?

-Igen asszonyom, azt tanulok. A munka nagyon tetszik, jól kijövök a fiúkkal és rengeteg tapasztalatot tudok szerezni ez idő alatt. Egyenlőre még nem volt rám panasz. Igyekszem mindig a legjobb formámat hozni. 

-Jungkook nagyon sokat áradozott rólad, hallottam, hogy a fiúk is mennyire átváltoztak melletted. Kivirágzott mindenki. Ez egy erős jellemre vall. - vallotta meg. Miközben készítettük a vacsorát, észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő. Csak jöttek a témák egymás után és rájöttem, hogy nagyon sok dologban egyetértünk és ugyanazokat a nézeteket valljuk. Egyre jobban feloldódtunk és nevettünk együtt. Mesélt Kook gyerekkoráról és arról, hogy mennyire hiányzik neki a kisfia. Végül épp egy vicces történetet mesélt a fiúkról, amikor betoppant Mr. Jeon. Azonnal felálltam és megigazgatva ruháimat vártam, hogy odaérjen elém. 

-Nocsak! A kis hölgy gépe hátszelet kapott? - mosolygott, majd megölelt. - Szervusz Rose, nagyon örülök, hogy megismerhetlek.

-Nekem megtiszteltetés uram! - hajoltam meg. 

-Junghyun most telefonált, hogy elhúzódott a próba és majd olyan éjfél körül dobja haza Jungkookot, aztán holnap ebédre jön és hozza a barátnőjét is. Tele leszünk szebbnél szebb lányokkal. - mondta lelkesen, mire csak egy gyengéd lökést kapott a feleségétől. Hihetetlenül aranyosak voltak együtt. Közösen megvacsoráztunk, majd segítettem Mrs. Jeonnak elmosogatni. 

-Jungkook szobája az emeleten van balra. A legutolsó. Lesz nagy meglepetés, ha hazaér... - mosolygott. Még egy pár szót váltottunk, majd körbevezetett és elment lepihenni. Kook érkezéséig van még kb egy óra. Gondoltam addig lefürdök. Szerencsére Mr és Mrs Jeon segített, hogy otthon érezzem magam ezen a helyen. Mikor beálltam a zuhany alá, elgondolkoztam, hogy az itt töltött napok valószínűleg sokkal jobban fognak telni, mint ahogy azt gondoltam. Mindenki kedves velem, hála szerelmem áradozásainak. Lehet, hogy meg kellene neki köszönjem majd. Mikor végeztem, kimentem a fürdőből át Kook szobájába. Gyorsan elrejtettem a cuccaimat, hogy ha belép ne vegye észre őket, majd kerestem magamnak egy búvóhelyet. Végül arra jutottam, hogy egyszerűen lefekszem az ágyba. Felesleges elrejtőzni. Betakarózva feküdtem az ágyban és figyeltem az órát. A telefonom újfent rezegni kezdett. Kook egész nap próbált elérni, de nem vettem fel neki, nehogy lebukjak. Kb húsz perc múlva hallottam, ahogy kinyílik a bejárati ajtó. Hát megjött... Úgy izgultam, mintha már egy éve nem láttam volna. Hallottam, ahogy feljön a lépcsőn és végül kinyílt az ajtaja is. Belépett rajta ő... A zuhanytól még nedves volt a haja, árat belőle a tusfürdő és az én kedvenc Kook illatom. Ott állt teljes életnagyságba és én még lélegezni is elfejetettem. Nem is nézett az ágyára, csak ledobta a cuccait, előkotort a szekrényből egy kényelmes nadrágot és átöltözött. Szememmel végig követtem és ívelt hátának és formás fenekének látványától, megnyaltam a számat. Ó igen nagyon hiányzott már. Miután átöltözött, fogta magát és kiment a szobából. Nekem nevetni támadt kedvem, hogy pont nem vett észre. Kikukucskáltam az ajtón és nyugtáztam, hogy éppen a konyhában van. Ő és a feneketlen gyomra... Halkan lopakodtam lefelé, nehogy meghalljon, de nem jártam sikerrel...