3. Fejezet

557 28 0
                                    

A napok csak úgy rohantak. Miután végeztem az iskolában kedden, természetesen egy jókora leszidás után, hogy miért nem ismerem Sejin világhírű csapatát, hazamentem és elkezdtem áttanulmányozni az egészségügyi aktákat és a többi papírt is. De elhatároztam, hogy igyekezni fogok minél több időt tölteni apával, hiszen ki tudja mikor fogunk legközelebb találkozni. Délutánonként társasoztunk, filmeztünk és apa segített összepakolni és bevásárolni mindent ami majd kellhet. Kicsit utána néztem a bandának, hogy milyen zenét játszanak és kik ők valójában és arra a következtetésre jutottam, hogy szörnyűségesen hasonlítanak egymásra és nagyon kínos helyzetbe fogok kerülni, ha nem ismerem majd fel őket. Szóval csak még jobban izgultam. De eljött a hétfő reggel és már nem volt több időm. Az ébresztőm rettenetesen korán szólt, mivel a gép reggel hétkor indult. Egy 16 órás repülőút várt rám, úgy, hogy én még életemben nem ültem repülőn. Úgy döntöttem, hogy fekete farmert és a fekete kötött pulóveremet veszem fel, csak kényelmesbe. A fekete bakancsom felhúzása után még félálomba kisétáltunk apával a kocsihoz. Bepakolta a bőröndömet és elindultunk a reptérre. Túl hamar odaértünk. Az úton végig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hiányozni fog apa és az otthonom. Egész más környezetben leszek. De itt az idő belekezdeni ebbe a kalandba is. A beszállás előtt megálltunk és én próbáltam visszatartani a sírást, nem sok sikerrel. 

-Hívj ha leszálltál! És ha baj van. És ne sírj, hiszen minden héten fogunk beszélni. Ha szeretnéd akár minden nap is. Mutasd meg nekik milyen csaj vagy és hódítsd meg a világot! - ölelt meg apukám. Én szorosan visszaöleltem, mert egy évig nem fogom tudni ezt megcsinálni. Úgy maradtunk pár percre, majd mikor szóltak, hogy fel kell szállnom a járatomra, elváltunk. Hátralévő életem első napja elkezdődött. Hála istennek a repülőn nem volt sírós, rugdosós kisgyerek se és kényelmesen elfértem. A 16 órás úton elkezdtem zenét hallgatni. Igyekeztem minél jobban megismerni az együttest, ezért az ő számaikat hallgattam. Egyenlőre az IDOL című számuk tetszett meg a legjobban. Egészen jól fel is ismerem már mindegyiket a képeken és a videóklippekben. Az út felénél járhattunk amikor elaludtam. Mikor odaérek Szöulba, ott elvileg reggel hét óra lesz. Nagyon durva lesz az átállás, de muszáj lesz megszoknom, mert már másnap munkába kell majd állnom. Mire felébredtem, már elkezdődött a leszállás. Miután földet értünk, mindenki elkezdett kiszállni és az épületbe sétálni. Sejin azt mondta, hogy fog várni engem egy sofőr, de fogalmam sincs kit kéne keresni, vagy hogy néz ki. Mint egy kisgyerek elveszve kóvályogtam az épületben, de egyszerűen nem találtam meg a sofőrömet. Úgy döntöttem, hogy egyedül keresem meg a hotelt, amibe elszállásolnak majd. Elindultam Szöul hatalmas utcáin és csak gyönyörködtem a városban. A hatalmas épületek és a modern kép elkápráztatott. Átgondoltam és végül elhatároztam, hogy várok még egy kicsit a szállással és körbe nézek a városba. Körbe sétáltam, minden utcába betévedtem. Egész nap csak várost néztem és élveztem, hogy végre szabad vagyok. Estefelé járhatott már az idő, amikor egy eldugott kis mellékutcában megpillantottam egy aranyos kávézót. Muszáj volt beülnöm. Az egész hely ki volt díszítve égősorokkal és mindenhol kanapék és fotelek voltak székek helyett. Hangulatos zene szólt és a meleg színek betöltötték a teret. Olyan otthonos volt. Be akartam ülni az egyik fotelbe, de amilyen szerencsétlen vagyok, a saját bőröndömben buktam orra és lefejeltem az egyik asztalt. Na szép mondhatom, ez biztos meg fog látszani. Jó kis bemutatkozásom lesz a munkahelyemen első nap. Végül egy kéz nyúlt felém és segített felállni. Egy kedves arcú fiú segített rajtam és elvette az útból a bőröndömet, hogy végre le tudjak ülni. 

-Köszönöm! - mondtam lihegve és lehuppantam a fotelbe, akkora erővel, hogy még a por is kiszállt belőle. A fiú jót nevetett rajtam. Jobban megnézve nagyon szimpatikus volt. Fekete haja és nagy barna szemei voltak. Kedves tekintete volt és olyan érzésem volt, hogy ő egy megbízható ember. 

Kedves idegenek (JK ff.)Where stories live. Discover now