Kedves idegenek (JK ff.)

35. Fejezet

Reggel, hát hadd ne mondjam mennyire fáradtan ébredtem fel a földön. Elaludtunk a kandalló előtt és arra keltem, hogy rettentően fázok, mert elaludt a tűz. Kook még békésen aludt és nem volt szívem felkelteni, ezért eldöntöttem, hogy egyedül rakok tüzet. Halkan felkeltem és felvettem néhány ruhát, mert az éjszaka nem volt semmi rajtunk... Elindultam ki a házból, hogy hozzak be fát. Amint kiléptem, megcsapott a rettentően hideg levegő. Gyorsan magamhoz fogtam annyi fát, amennyit tudtam és visszamentem a házba. Igazából fogalmam sem volt, hogyan kéne tüzet rakni, ezért csak egymásra rakosgattam a rönköket és gyufával megpróbáltam meggyújtani. Hát természetesen nem sikerült és csak annyit tudtam elérni, hogy minden füstölni kezdett. Addig köhécseltem, amíg az álomszuszék fel nem kelt. 

-Te mit csinálsz? - kérdezte, mikor észrevette, hogy szétfüstölöm az egész házat. Közelebb jött, majd felfedezte azt a borzalmat, amit összehoztam. - Jaj te butus, ezt nem így kell! - nevetett ki. Kicsit rosszul esett, hogy konkrétan kiröhögött. Oké, hogy nem tudok tüzet rakni, de a szándék volt a lényeg...

-Hát bocsánat, hogy nem tudok mindent tökéletesen csinálni, mint egyesek! Csak nem akartam, hogy fázz, erre meg kinevetsz! Hihetetlen! - köptem felé a szavakat idegesen, majd kiviharzottam a teraszra. Kint leültem az egyik székbe és duzzogva bámultam a tájat. Éppen elkezdett havazni. A kabátomat a nagy sietségbe nem hoztam ki, ezért pár perc után vacogni kezdtem, de nem akartam bemenni... Meg voltam rá sértődve. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor kinyílt az ajtó és Kook lépett ki rajta egy hatalmas pokróccal és két forró bögre teával. Leült a mellettem levő székre és odaadta az egyik poharat. Belekortyoltam a teába és jóleső borzongás futott végig rajtam, felmelegített. Pár percig csend honolt, mert egyikünk sem mert megszólalni. Barátom felé fordultam, hogy feltérképezzem, mit gondolhat, de a látványon muszáj volt mosolyognom. Száját rágicsálva, kétségbeesetten gondolkodott, hogy mit tudna mondani nekem, vagy hogyan tudna bocsánatot kérni. Haragom egy pillanat alatt elszállt. Így jobban belegondolva felesleges is volt megsértődnöm, hiszen csak segíteni akart. Velem legtöbbször az a baj, hogy ha félreértek valamit, akkor hirtelen ideges leszek és nem érdekel semmi. De nem ronthatom el ezt a szép hétvégét, ráadásul pontosan tudom, hogy nem direkt mondta azt, amit mondott és csak segíteni szeretett volna. Bögrémet letettem az asztalra, amit hatalmas szemeivel végigkövetett, majd felálltam és az ölébe ültem. Ő bebugyolált a pokrócába, majd mikor mellkasára hajtottam a fejemet, fejem búbjára adott egy puszit és szorosan átölelt. 

-Beszéljük meg? - kérdezte óvatosan.

-Felesleges. Sajnálom, hogy felkaptam a vizet. Tudom, hogy csak segíteni akartál és nem szerettem volna elrontani a hétvégét. - motyogtam pólójába. - Haragszol rám?

-Dehogy haragszom! Csak megijedtem, hogy azt hiszed én jobb vagyok nálad. De ez nem igaz! Nekem se megy minden! - simogatta a hátamat. Felemeltem a fejemet és ajkaira hajoltam, majd finoman csókoltam meg. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de egész reggel összebújva üldögéltünk a verandán. Olyan nyugodt és csendes volt az egész táj. Mikor már teljesen átfagytunk, bementünk és elkezdtünk főzni, ami leginkább abból állt, hogy én főztem, Kook pedig különböző módokon próbált megakadályozni benne. Egyszer a fakanalat csente el, aztán csikizni kezdett, a lényeg, hogy egyáltalán nem tudtam a főzésre koncentrálni. 

-Így soha nem lesz ebéd! - kiáltottam fel nevetve, amikor a rádióból Kook egyik kedvenc dala szólalt meg és elkapott egy táncra. Hihetetlen jókedvűen táncikáltunk egymással, miközben Jungkook néha dalra fakadt és elkápráztatott a csodálatos hangjával. Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy életem szerelmével együtt szórakozva élvezem az életet és az álmomat élem éppen, hát kinevettem volna. Mióta ez a férfi velem van, teljesen megváltozott minden. Rájöttem, hogy eddig nem is éltem igazán, de most, hogy ő megjelent az életemben, minden sokkal élénkebb és sokkal jobban élvezem ezt a világot. Végül kora délután sikerült megcsinálni a kaját és megebédeltünk. Teljesen megtelve ültünk le a kanapéra.