Kedves idegenek (JK ff.)

49. Fejezet

-Nyuszi minden rendben? Mit mondott a menedzser? - szálltam le az ágyról és térdeltem elé a földre, hogy végre lássam az arcát. Tekintete szomorú és ijedt volt egyszerre. - Kook? - estem kétségbe.

-Egy hónapos turnéra megyünk. És te nem jöhetsz...

Nagyon meglepődtem, ahogy kiejtette ezeket a szavakat. Nem gondoltam, hogy ez a pillanat ilyen hamar eljöhet, de nem volt mit tenni. 

-Mikor indultok? - kérdeztem halkan. 

-Jövő hét hétfőn... - vakarta a fejét. Egészen szótlanok voltunk, nem tudtuk mit mondjunk egymásnak.

-És mennyi időre mentek?

-Egy hónapra. Japánba és a Fülöp-szigetekre megyünk. És azt mondta a menedzser, hogy ottani orvosi csapat lesz csak... - mondta szomorúan. Közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét, mire felemelte a fejét és rám nézett.

-Újra láthatod a rajongókat, ez jó dolog! - próbáltam biztatni. 

-De nem akarlak itt hagyni! Egy hónap sok idő! - akadt ki. 

-Hamar elrepül. És még van egy hét vissza, szóval annyi időt tölthetünk együtt, amennyit szeretnénk! Én is csak hétfőn kezdek.

-Hogy tudod ezt ilyen nyugodtan kezelni?

-Úgy, hogy azzal semmit nem fogunk elérni, ha idegeskedünk és szomorkodunk. Tudunk beszélni majd minden nap és videochatelhetünk is. - mosolyogtam rá. Odavezettem az ágyhoz, majd lefektettem és hozzábújtam. - Addig is majd minden nap együtt leszünk és minden rendben lesz. Vagy te nem szeretnél találkozni a sok kedves rajongóddal?

-Tudod, hogy imádom az összes ARMYt, csak te meg nagyon hiányoznál... Talán meg tudom győzni Sejint. - gondolkodott el. 

-Azt mondta nem lehet. De majd távolról követem majd minden lépéseteket! - próbáltam feldobni a hangulatot. - Pihenjünk le és holnap beszélünk majd a fiúkkal is, mit szólsz hozzá? 

-Ez jó ötlet. - ölelt át szorosabban. - Szeretlek Pici! - csókolt meg, majd álomba merültünk. Én egy ideig még fent voltam és gondolkodtam ezen az egész szituáción. Éppen, hogy kiderült a kapcsolatunk és már el is mennek egy hónapra. Rettenetesen hiányozni fog, hiszen minden napomat vele töltöm, de nem lehetek önző és könnyebbé kell tennem számára ezt az egészet. Meg fogjuk szenvedni, de túléljük ezt is. 

A hét úgy repült el, mintha csak egy pillanat lett volna. Abból, hogy minden időnket együtt fogjuk tölteni körülbelül semmi nem valósult meg. Minden nap reggeltől késő délutánig bent kellett lennie mindenkinek a Bighitnél és készülődni kellett a turnéra. Táncpróbák, a dalok feléneklése és minden fontosabb előkészítő tevékenység. Amikor Jungkook hazaért fáradt volt és stresszes, szinte csak bedőlt az ágyba. Én sajnáltam, hogy ennyi dolga volt, neki meg bűntudata volt. Végül szombaton beszélt Sejinnel és vasárnapra szabaddá tette magát. Este azt mondta, hogy meglepetés program lesz, szóval kicsit izgultam, de kíváncsi is voltam, hogy mit talált ki. Reggel simogatásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemeimet az én angyalarcú mosolygós nyuszim nézett rám. 

-Jó reggelt! Készítettem neked reggelit! - lelkesedett. Meghatódva figyeltem, miközben felültem, ahogy odasiet az asztalhoz és visszasétál egy tálca étellel. - Van itt gyümölcs, meg kicsit ázott müzli és csináltam palacsintát is. Kettő elégett, de utána már belejöttem! - mutogatott mindent. Majdnem bekönnyeztem aranyosságán. 

-Olyan édes vagy, köszönöm! - nyomtam egy hosszú, érzelmes csókot a szájára. - Segítesz elpusztítani? - kérdeztem, mire bólintott egyet és beült mögém. Együtt megreggeliztünk és rengeteget nevettem Kook viccelődésein. - Elmondod végre, hogy hova megyünk ma, vagy titokzatoskodsz tovább? Tudnom kéne hogyan öltözzek fel.