Kedves idegenek (JK ff.)

32. Fejezet

Lassan letelik az egy hónap, amit az Egyesült Államokban töltünk. Megmondom őszintén, sokkal hosszabbnak tűnt, ez az egy hónap, mint az az idő, amit Európában töltöttünk. Az emberek itt teljesen mások. Lusták voltak dolgozni, nem érdekelt senkit, hogy mi az orvosi csapat tagjai voltunk, befogtak dolgozni és nem hagytak békén. Mind hihetetlenül le volt terhelve, ezért ez egy stresszes időszak volt. Emiatt, mindig hulla fáradtak voltunk és csak beestünk a szobába aludni. Sajnos ennek az volt a következménye, hogy Kookkal is kevesebb időt töltöttünk egymással. Igyekezett mindig türelmes és megértő lenni, de tudtam, hogy mennyire zavarja az egész. Azért várost nézni mindig elmentem vele, de utána azonnal berendeltek minket a melóba. Együtt aludni sem volt sok időnk, mert annyira fáradt voltam, hogy azonnal álomba merültem, volt, hogy csak egy kanapén. Szóval pár szóban megfogalmazva, rohadt nehéz volt az elmúlt pár hét. Most éppen Washingtonba vagyunk és készülünk a koncertre. Ahelyett, hogy Elina tartana nekünk továbbképzést, éppen a világítást segítek felszerelni. Már egy fél órája az egyik lámpával szórakoztunk, amikor leejtettem egy alkatrészt.

-Jézusom, te szerencsétlen, az egy vagyonba került! Ennyire se vagy képes? - ordibált velem egy nagyképű munkás. Teljesen kiakadtam... 

-Na idefigyelj, te egoista állat! Itt vagyok délelőtt óta, úgy ugrálok, ahogy ti fütyültök, pedig nem is ez lenne a dolgom! Nem kötelességem bármit is csinálni, én mégis segítek! Leejtettem, mert már alig állok a lábamon, ez van törődj bele! Annyira nagyra vagytok magatokkal, hogy nem vagytok képesek észrevenni, ha valaki jóindulatú. A másik három haverod, kint cigizik és bassza a rezet, szóval, ha innentől kell segítség, akkor menj és rángasd be őket, de a közelembe se gyere! - viharzottam el idegesen. Ki kellett mennem szívni egy kis friss levegőt. Hogy lehet valaki ennyire hálátlan?!

-Ez elismerésre méltó volt! - gyújtott rá mellettem Elsa. - Én szerintem felpofoztam volna. De jól megmondtad neki. - veregette meg a hátamat elismerően.

-Annyira elegem van Elsa... Semmire nincs időnk, olyan fáradt vagyok minden nap, hogy kedvem sincs semmihez! Hiányzik Jungkook és a szabadság! 

-Tudom csajszi, nekem is... Tudod mit, ma este elmegyünk bulizni! Csak ketten lányok és kikapcsolódunk! - dobta fel az ötletet. Hezitáltam kissé, hiszen már most annyira fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni, de már nagyon hiányzott a kikapcsolódás. - Naaaa! Rúgjunk ki a hámból, megbeszélem Jungkookkal is, ha kell! Yoongi Oppa biztos elenged. - mosolygott. Hát igen, ilyen az ember, ha szerelmes... Elsa körülbelül másfél hete összejött Sugával. Nagyon örültem nekik, mert hihetetlenül boldogok és nagyon jól megvannak együtt. Azt hiszem hatalmas szerencse, hogy így összetalálkozott mindenki a másikkal. 

-Jól van, menjünk... - egyeztem bele. Barátnőm ujjongva ölelt át és mikor nagy nehezen elengedett, elindultunk befelé. A fiúk már a sminkben ültek és készültek a színpadra álláshoz. Ha este el akarok menni Elsával, azt mindenképpen meg kell beszélnem vele. Odasettenkedtem hozzá, de a tükörből, már széles vigyorával találkoztam. - Azt hittem meg tudlak lepni... - biggyesztettem le a számat, de tudta, hogy nem gondoltam komolyan. 

-Mióta beléptél, csak a tiéd a figyelmem... - nézett mélyen a szemembe a tükrön keresztül. Tekintetében végtelen szerelmet és törődést láttam. 

-Szóóóóval, Elsával kitaláltuk, hogy elmennénk egyet bulizni este, hogy kicsit kikapcsolódjunk. Nem baj? - kérdeztem óvatosan. Nem tudtam leolvasni arcáról, hogy mit gondol. 

-Jól van menjetek csak, de majd előtte ugorj be kérlek, mert szeretnék veled beszélni. - mondta halálosan komolyan. Sikeresen elintézte, hogy az elkövetkezendő pár órát végigaggódjam... Fogalmam sem volt, hogy miről akar beszélni velem. Vajon szakítani akar velem? Teljesen kétségbe voltam esve. Az egész koncert alatt nem találtam a helyem és rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket játszottam le a fejemben. Végül, amikor vége lett mindennek, elindultunk haza, de én már remegtem. Beléptünk a szobámba Elsával és lerogytam az ágyra.