Kedves idegenek (JK ff.)

56. Fejezet

-Manó, visszamegyek a házba egy napernyőért, meg egy kis narancsléért, hozzak még valamit? - kérdezte Kook, mire nemlegesen ráztam a fejem. Egy gyors homlokpuszi után már el is iszkolt. Három hete vagyunk nászúton, ez az utolsó falucska, ahol megszálltunk. Ez a nászút volt eddigi életem legszebb időszaka. Itt csak ketten voltunk, nem volt se menedzser se senki, csak két kirendelt testőr, akik tisztes távolságból figyeltek minket. Először nem mentünk olyan messze, Ausztráliában töltöttünk egy hetet. Egyszerűen fantasztikus volt, csak a hőség volt néha elviselhetetlen, de azokba a luxushotelekbe azt is el lehetett viselni. Onnan talán a legjobb emlékem az volt, hogy élőbe simogathattam egy igazi koalát. Aztán Argentínában töltöttünk egy hosszú hétvégét, majd az Államokba is körbejártunk. Argentínában hihetetlen mennyire máshogy élnek az emberek és az éjszakai élet valami fantasztikus. Egy kedves úriember megtanított, az igazi argentin táncokra, amit Kook nem nézett jó szemmel, de persze, amikor neki ráztam a csípőmet és vele táncoltam, már mindjárt nem volt semmi probléma... Később még visszamentünk Kanadába abba a csodálatos házikóba, amibe akkor szálltunk meg, amikor Sejin szüleinél jártunk. Talán az volt a legmeghittebb része a nyaralásnak, hiszen akkor még nem voltunk házasok, csak szerelmesek és már úgy tértünk oda vissza, hogy összekötöttük az életünket. És Kook iszonyatosan profi és édes családfőként viselkedett, mindig befűtött, hogy meg ne fázzak és mindenben segített. Újra lovagoltunk, túráztunk a hóba és átéltük azokat a dolgokat, amiket már egyszer megtapasztaltunk. Az a csodálatos kandalló az első alkalommal és most is rendkívül szép pillanatokat hozott nekünk... És végül pár napja értünk el az utolsó helyszínhez, Madagaszkárra. Már amikor kiszálltunk a kocsiból, teljesen szerelmes lettem ebbe a helybe. Egy kis magánházba szálltunk meg ötven méterre a parttól, amit egy szűk utcából lehet elérni. Hangulatos igazi mediterrán díszítésű hely volt és ketten tökéletesen elfértünk ott. Minden este sétáltunk és vacsiztunk a parton, Kook még néha borozott is. A rosszullétek hála istennek abbamaradtak két hete, amikor először megmozdult a pici. Mindketten teljesen be vagyunk zsongva és Jungkook szinte el sem engedi a hasamat, folyamatosan érezni akarja a picit. Én ilyenkor természetesen mindig újra és újra belé szeretek... Viszont, amikor a fiam meghallja az apja hangját olyan szinten felébred, hogy nem marad semmi a hasamból. Nagyon szereti a hangját. Ahogy ezen gondolkodtam, hirtelen árnyék telepedett rám, a férjem ezek szerint visszaért. Mindig olyan halkan közlekedik, hogy a szívbajt hozza rám. 

-Esküszöm rád kötök egy csengőt... - morogtam, de tudta, hogy csak megjátszom. Kuncogva ült be mögém a napágyba, majd magára döntött és kezeit a hasamra helyezte, ahogy mindig. 

-Forró a bőröd Manó, ne menjünk inkább haza? - simított végig rajtam, mire kirázott a hideg. Hihetetlen, hogy még mindig menyire intenzíven reagál rá a testem...

-Minden rendben, majd szólok, ha baj van. - fordultam hátha és nyomtam egy puszit ajkaira. 

-Szeretnék itt maradni és megállítani az időt... Olyan nyugodt most minden és tökéletes. 

-Tudom... De azért hiányoznak a barátaink. De majd utazunk minden évbe és csinálunk még sok-sok ilyen pillanatot jó? 

-Elmehetnél ügyvédnek, olyan jól bánsz a szavakkal... - szólalt meg mámorosan. 

-Jól van, ha majd újra visszatérsz ebbe a világba, elmehetsz nyugodtan fürödni. - dőltem előre, hogy fel tudjon kelni, de azonnal visszahúzott magára.

-Tán ennyire unalmas a társaságom? - viccelődött. - Egyedül nem olyan buli amúgy se... - húzta a száját.

-Talán egy kicsit én is bemegyek, de maximum térdig. - emeltem fel a mutatóujjam. Kook szeme felcsillant és villámgyorsan adta rám a ruhámat és a kalapomat, ami védett a naptól, majd kézen fogva indult meg velem a vízhez. Az óceán enyhén szólva is hideg volt, de a férjemet ez egy cseppet sem zavarta, úgy rohant be a vízbe, mint egy kisgyerek. Én megálltam a parton és kicsit megmártóztattam a lábam, de jobban nem akartam bemenni, nehogy megfázzak. - Jó a víz Nyuszi? - kiabáltam be neki, de alig hallotta meg a búvárkodástól.