Kedves idegenek (JK ff.)

26. Fejezet

Kézen fogva sétáltunk a ház felé, amikor egy nagy terepjáró süvített el mellettünk, miközben az összes saras, latyakos havat rám fröcskölte. Esélyem sem volt elugrani, csak gyorsan elfordultam, hogy ne az arcomat érje minden. Jéghideg volt a latyak és még a pólóm alá is ment. 

-Legközelebb kicsit gyorsabban, ha kérhetem. - morogtam a bajszom alatt. 

-Jézusom Rosie, jól vagy? - hámozta le rólam a kabátomat. - Gyere itt az enyém. - mondta, majd rám adta a sajátját. 

-Semmi baj, csak menjünk gyorsan haza. - motyogtam és sietve, mentünk tovább. Mikor nagy nehezen visszaértünk, megláttam a garázs előtt az autót, ami lefröcskölt. Na ez már jól indul. Beléptünk a házba és megcsapott a feszültség, ami a levegőbe terjengett. Gyorsan felmentem átöltözni, miközben Kook segített megteríteni az asztalt. Miután végeztem lementem és segítettem befejezni a terítést. Végül bementünk a nappaliba, hogy meglegyen a nagy bemutatás. Én leültem a fotel karjára, Kook meg a fotelba és onnan figyeltük az eseményeket. Az új vendégek felálltak és a szoba közepére mentek. 

-Család, ő itt Byul, a barátnőm. - mutatta be a lányt, Jungkook bátyja. A csaj elmotyogott egy halk csát és kelletlenül visszaült a helyére. Narancssárga haja kitűnt az egész szobából. Kicsit gyér volt az öltözete egy családi ebédhez képest, de inkább nem szólt senki semmit, hiszen még el sem kezdtünk enni. Leültünk az asztalhoz és megkezdődött a kajálás. Tapintható volt a feszültség és nagyon kellemetlenül éreztem magam. Muszáj volt valakinek oldani a hangulatot, de senki nem vállalkozott rá. 

-És Byul, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol? - tettem fel kezdésnek egy kérdést. 

-Nincs munkám. - vágta oda hozzám a szavakat.

-Akkor ezek szerint még tanulsz? 

-Mi ez a sok kérdés, ki vagy te az anyám? - szólt be, most már nyíltan. Épp meg akartam volna védeni magam, amikor valaki megelőzött. 

-Már ne is haragudj, de ő csak beszélgetni próbált! Viselkedj tisztelettudóbban! - szólalt fel Mrs. Jeon. 

-Igenis Ezredesasszony! - mondta cinikusan Byul. 

-Mit képzelsz magadról te csitri? Hogy merészelsz így beszélni velem a saját házamban?! - állt fel Mrs. Jeon. 

-Anya, ne kiabálj vele! Miért nem tudod egyszer nyugodtan végigenni az ebédet? - állt fel most már Junghyun. - Sosem vagy képes elfogadni a barátnőimet, mindig szigorú vagy! Jungkook barátnőjét is elviseled pedig csak rá kell nézni! Ez is amiatt van, mert ő a kedvenced ugye? Mindig ez van! 

-Nincs jogod így beszélni róla! - kiáltott rá Kook. Finoman megfogtam a karját, hogy üljön vissza, mert már így is eléggé felpaprikázódott a hangulat. 

-Sosem volt kedvencem köztetek, de nem vagyok hajlandó végignézni, ahogy rossz döntéseket hozol! Ez a lány csak kihasználja, hogy van pénzed és eltartod! - kiáltozott most már Mrs. Jeon. 

-Na jó, én befejeztem! Byul, elmegyünk innen most! Ha majd képesek lesztek elfogadni, hogy ő a párom, akkor visszajövünk! - mondta, majd felrántotta a csajt a székről és kiviharzottak az ajtón. Mr. Jeon csak szépen nyugodtan fogyasztotta az ebédjét, de felesége már remegett a dühtől. Majd végül elsírta magát és egy rövid elnézést elmondása után kisietett a kertbe. Kook tehetetlenül nézett az anyja irányába. Látszott, hogy a Jeon férfiak nem igazán tudják kezelni az ilyen helyzeteket. 

-Egyél csak, én kimegyek, megnézem mi van vele. - mondtam, majd elindultam ki. Mrs. Jeont a hintaágyban találtam meg, könnyeit törölgetve. Mikor meglátott, elnézett, hogy ne lássam kisírt szemeit.