Kedves idegenek (JK ff.)

43. Fejezet

Azonnal ajkára tapadtam és vadul téptem száját, amit ő csak meglepődve tűrt és igyekezett megkapaszkodni, hogy el ne essünk. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon... Mert van az a pillanat, amikor az embernek elfogy a türelme...

-Most meg mi történt? - kérdezte nagy szemekkel, amikor egy pillanatra el tudott válni tőlem, de nem hagytam sokáig gondolkodni, újra megcsókoltam. Ezúttal már ő is viszonozta és hamar megszokta a jót. Combomba markolva jelezte, hogy ugorjak derekára, majd miután összekulcsoltam a lábaimat dereka körül, erőteljesen nekinyomott a falnak. Magamra se ismertem, nem tudom mi üthetett belém, de nem bírtam magammal. Olyan rég voltunk már együtt és vágytam arra a gyengédségre, amit csak ő tud nekem megadni. Simogattuk egymást, ahol értük, miközben egymás száját fedeztük fel. Kook röviden elvált tőlem, de most már nem csodálkozó nagy szemeivel néztem szembe, hanem huncut mosolyával és sötét, rejtélyes tekintetével. - Nagyon izzadt vagyok Manó, menjünk a fürdőbe, legalább hadd zuhanyozzak le... - próbált elindulni, de azonnal rászóltam. 

-Ne! Itt akarom! Itt akarlak! - lihegtem. A szemembe nézett és egy nyüszítésszerű hang után, vágyakozó tekintettel nyitotta ki a száját.

-Jól van Rosie, megadok mindent amire vágysz... - suttogta, majd újra ajkaimra tapadt. Szorosan öleltem, mintha féltem volna, hogy elenged. Csókjai behintették az arcom minden pontját, majd lejjebb vándorolt a vállamhoz és nyakamhoz, ahol finoman megszívta a bőrömet, amivel hatalmas sóhajokat váltott ki belőlem. Már ő irányított. Egy pillanat alatt levarázsoltam róla a pólót és körbetapogattam minden izmot a mellkasán. Imádtam benne gyönyörködni és mindig lenyűgözött az erejével. Egy pár másodperc erejéig lerakott, amíg szinte letépte rólam a ruhát, majd újra felemelt és heves csókcsatánk folytatódott. Egyik kezemmel vállába kapaszkodtam, másikkal pedig lenyúltam, hogy lejjebb húzzam róla a nadrágját és a bokszerét, a két utolsó darabot, ami elválasztott forró bőrétől. Mikor sikeresen leszedtem róla a textilt, egy pillanatig sem váratott, azonnal megéreztem magamban. Abban a minutumban a csókunk megszakadt a mindkettőnkből feltörő hangos nyögés miatt. Olyan rég éreztem már ilyen közel magamhoz, hogy sokkal intenzívebbnek tűnt most az egész helyzet. Szépen lassan kezdett mozogni, miközben nyakhajlatomba temette arcát. Fejemet hátravetettem a falhoz és csukott szemmel élveztem, ahogy a épülő vágy öntötte el testemet. Olyan érzés volt, mint amikor az ember nem iszik egész nap és este belekortyol egy pohár vízbe. Éreztem, a testem minden centijében ezt a csodát. A gyönyörtől elhomályosult szemeimet kinyitottam és a szembelévő tükörbe néztem. Sosem láttam még magamat ilyen helyzetben, de a tekintetemet hamar el is rabolta barátom földöntúli látványa. Láttam, ahogy szorosan hozzám bújva minden figyelmét nekem szentelve mozog azért, hogy eljuttasson a csúcsra. Körmeimet belevájtam kemény hátába és hangos sóhajokkal és nyögésekkel adtam tudtára, hogy már közel járok a véghez. Ez viszont arra ösztönözte, hogy még gyorsabban mozogjon. Amikor eltalálta azt a bizonyos pontot, számat eltátva pattantak ki szemeim és a plafont bámulva próbáltam összeszedni magam, de miután Kook többször érintette azt a pontot, a vágyam a tetőfokára hágott és darabjaimra estem szét szerelmem karjaiban, aki szájával tapasztotta be az enyémet, hogy a hangos sikolyom ne hallatsszon. Lökött még párat, majd ő is elérte a határát és lábai remegése adta tudtomra, hogy ő is elment. Felemelte arcát a nyakamból és összeérintette homlokunkat. Csodálatosan csillogó szemeibe bámulva újra belé szerettem, ha ez még lehetséges. Ahogy rendeztem a légzésem és a gondolataim, egy pillanat alatt kitisztult a fejem és rájöttem, hogy konkrétan esélyt se hagyva neki, letámadtam... 

-Ne haragudj... - hajtottam le fejem zavaromban. Barátom erre egy jó mélyről jövő kacagással reagált, amire értetlenül néztem fel.

-Ne haragudjak? Letámad a barátnőm és kényszerít, hogy a magamévá tegyem egy izgalmas új helyen, micsoda botrány! - hahotázik tovább, de érződik benne az irónia. Annyira kínosan éreztem magam, hogy kibontakoztam öleléséből és berohantam a fürdőbe, majd magamra zártam az ajtót. Tükörbe se tudok nézni. Még soha nem éreztem magam úgy, ahogy azelőtt, mielőtt letámadtam. Hallottam, ahogy közeledik az ajtó felé, de még mindig kuncog. - Manó, engedj be, mert le akarok fürödni! - kopogott be és éreztem, hogy széles vigyor ült ki a szájára. - Az előbb még közel sem voltál ennyire szende és ártatlan...