Kedves idegenek (JK ff.)

27. Fejezet

December harmincegyedike van... És én tiszta ideg vagyok. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy közösen fogunk szilveszterezni és elmegyünk egy hatalmas buliba, ahol szinte csak VIP vendégek lesznek. Már rég el kellett volna kezdeniük készülni, de mindenki egész nap csak videojátékozott. Jimin volt az egyetlen, aki felfigyelt arra, hogy egyedül ülök reggel óta és kijött hozzám beszélgetni a konyhába. 

-Még egy kicsit légy türelemmel és biztos elkezdenek készülődni. - mondta fejét vakargatva, de még ő sem hitte el azt, amit mondott.

-Jimin, fél óránként ezt mondod nekem és ezt játszuk már négy órája... Még csak felénk sem néztek, annyira elfoglaltak... - mondtam frusztráltam. Jungkook egész nap rám se hederített és ez nem is akkora baj, hiszen a fiúkkal szórakozik, de már többször is szóltam neki, hogy késésbe vagyunk és mindig csak legyintett rám. Kevés dolgot utálok jobban, mint késni valahonnan. 

-Mindig Namjoon szokta összeszedni a bandát, de még ő is elmélyülten játszik. Sajnálom! De ha gondolod, akkor elkísérlek én és mi ketten elmehetünk. - mosolygott rám. Nagyon kedves volt tőle. Jimin, merő jóindulat. Nagyon megszerettem őt is, mióta velük vagyok.

-Ez egy fantasztikus ötlet! Nekünk már úgyis csak fel kell öltözni! Akkor irány a buli. - jelentettem ki, majd elindultunk a szobáinkba, hogy kicsípjük magunkat. Én egy ezüst ruhát vettem fel, ami combom közepéig ér és pimaszul ki van vágva a nyaka. Ujjai könyökömig érnek és hátul a derekamnál egy fűzős résszel van rögzítve. Úgy terveztem, hogy ezt a merész ruhát csak akkor veszem fel, ha Kook is velem van, mert erre tapadni fognak a pasik, de most már csak azért is ezt húzom, pukkadjon meg! Felvettem egy ugyanolyan ezüst magassarkút és kisminkeltem magam, majd a belépőmet beraktam a retikülömbe és kisétáltam az ajtón. Teljes harci díszbe voltam én is és a velem szembe sétáló Jimin is. 

-Azta Rose, Nagyon csinos vagy! - dicsérte meg a szerelésem. 

-Te is nagyon elegáns vagy! - mondtam, majd belekaroltam és elindultunk ki. Úgy sétáltam végig kopogós cipőbe, hogy senkinek még csak fel sem tűnt. Ettől olyan ideges lettem, hogy az ajtóból még visszafordultam, hogy mondjak valamit. - Mi most elmegyünk ketten Jiminnel és helyettetek is képviseljük a csapatot egy rendezvényen, ahol már rég ott kéne lennünk. Ti nyugodtan nyomkodjátok azokat a szarokat, nem kell jönnötök már. Ja és mellesleg, kurva boldog Újévet! - kiabáltam már idegesen legfőképpen Jungkook szemébe nézve, aztán becsaptam magam után az ajtót és elindultunk. Már a kocsiban ültünk, amikor kinyílt az ajtó és barátom sietett ki rajta bűnbánó tekintettel, de még mielőtt odaért volna, intettem a sofőrnek, hogy induljon és elhúztunk. Annyira ideges voltam, hogy remegett a kezem. Szerettem volna vele tölteni az estét és közösen ünnepelni. Jimin megfogta a kezem és biztatóan rám, mosolygott, amit hálásan elfogadtam és így ültünk addig, amíg meg nem érkeztünk. Ott aztán megpillantottam a rengeteg riportert és paparazzit, ami miatt kicsit megijedtem. 

-Semmi baj Rose, majd megállunk egy kicsit a fotósoknak és válaszolunk néhány kérdésre, aztán stílusosan bevonulunk. Nem lesz semmi vész. - mondta, majd kinyitották az ajtókat és elindultunk a vörös szőnyegen. Azt sem tudtam hova nézzek, annyian kiabáltak nekem. Próbáltam mindig úgy helyezkedni, hogy passzoljunk Jiminnel. A végére egészen bele jöttem. Majd jöttek a kérdések: "Jimin, ki a kísérőd?" Hol van a csapat többi tagja?" "Ő a barátnőd?" 

-Rose Black egy nagyon kedves barátom és együtt fogjuk megünnepelni az újévet. - terelte el a témát, majd befelé kezdett terelni. Egy hatalmas előtérbe léptünk be, ahol már nyúltak a kabátjainkért, majd jegyünket felmutatva, besétáltunk a főteremhez. Minden neonos félhomályban pompázott és a világítás egy kékes éjszakai hangulatot teremtett. Nagyon tetszett az egész. Minket odavezettek az egyik VIP részhez, ahol kanapék voltak kirakva és máris a kezünkbe adtak egy-egy italt. - Hát egészségedre Rose! Induljon a buli! - kacsintott rám. Miután koccintottunk, az egyik kedvenc számomat kezdték el játszani és azonnal leszabadultunk a táncparkettre. Már vagy egy órája roptuk, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Megfordultam és egy magas mosolygós úriember állt előttem. Látványosan végigmért, majd arrébb lépett és megölelte Jimint.