Kedves idegenek (JK ff.)

10. Fejezet

Reggel korán felkeltem. Csak kidobott az ágy. Felültem és elkezdtem bámulni az ajtót. Tudtam, hogy hamarosan felkelnek a fiúk és akkor lesz egy vendégem. Még csak pár órája váltunk el, de már alig vártam, hogy lássam. Elővettem az egyik fiókból a koreai nyelvkönyvemet és elkezdtem olvasgatni. Már egy fél órája lapozgattam, mikor halk kopogást hallottam meg az ajtó irányából. Egy pillanattal később két fényesen csillogó szemet és egy széles mosolyt láttam meg az ajtóban. Mikor belépett és elkezdett közeledni felém,egyre hevesebben vert a szívem. Egy idióta mosoly jelent meg az én arcomon is. 

-Jó reggelt! - szakítottam meg a csendet. Jungkook csak tovább sétált kezében egy tálcával, amin különféle finomságok voltak.

-Jó reggelt! Jól aludtál? Én akartalak felébreszteni. - biggyesztette le az ajkát és szomorúan nézett rám. Olyan ártatlan és gyermeki volt ez a tekintet, hogy azonnal meglágyult a szívem. Kezemmel megpaskoltam az ágy szélét, ezzel ide invitálva magamhoz őt, mert egyszerűen azt akartam, hogy minél közelebb legyen hozzám.

-Semmi baj Kook, inkább mutasd mit hoztál nekem! Farkas éhes vagyok. - vigyorogtam rá. Ő lelkesen odajött és lerakta elém a tálcát. Egy szégyenlős mosollyal az arcán bámult rám. Tudtam, hogy zavarba jött, mert most először becéztem. De ahogy láttam, tetszett neki.

-Nem tudtam, hogy mi a kedvenced, ezért hoztam mindent amit találtam. Van itt palacsinta meg pirítós és gyümölcsök is. De ha szeretnéd akkor hozok még mást is. - mondta, majd megpróbált felállni, de megragadtam a kezét és nem engedtem, hogy elmenjen.

-Jungkook, ez tökéletes! És több mint elég. Esetleg te is ehetnél belőle, mert én egyedül biztos nem tudok megbirkózni vele.  - mondtam neki, majd amikor láttam, hogy vágyakozva bámult a palacsinta után, odanyújtottam neki a tálcát és már neki is látott enni. Én teljesen jól elvoltam egy szimpla almával. Ahogy figyeltem őt miközben evett, nevetnem kellett. Teljesen a palacsintára koncentrált és nagyon aranyosan nézett ki. Mikor észrevette, hogy bámulom, oldalra döntötte a fejét és kérdőn nézett rám, mire még jobban szórakoztam. 

-Ez nem ér! Ne nézd ahogy eszem! Inkább te is tömd magadba, mert neked nem marad semmi. - mondta teli szájjal, majd folytatta a reggelijét. Egy pillanatra kirázta a hideg. Ekkor vettem észre, hogy mezítláb van egy papucsban és valószínűleg fázik. 

-Jungkook! Gyere feljebb az ágyra. Látom, hogy fázol. - szóltam rá, majd a tálca másik oldala felé mutattam. Ő csak tette amit mondtam és felült az ágy közepére, majd a takaróm másik oldalát magára terítette. Miközben reggeliztünk, egész sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Mindig ilyen jó hangulatú reggeleket szeretnék. Néha összeért a lábunk a takaró alatt, ilyenkor Jungkook csak pimaszul mosolygott, én meg zavaromban próbáltam elbújni a párnák között. Nem vagyok hozzászokva az érintéséhez.

-Apropó, ma nem leszel egyedül a hotelba. A stúdióba kell mennünk a fiúkkal felvenni még néhány részt, de Jimin már végzett, ezért ma kapott egy szabadnapot. Szóval, majd felküldöm hozzád és akkor nem leszel egyedül. Tényleg, jobban vagy? - kérdezte.

-Sokkal jobban vagyok. Szerintem már akár holnap is tudnék dolgozni. - nyugtattam meg. - Lehet, hogy akkor ráveszem Jimint, hogy menjünk el valahova kirándulni. Már herótom van a bent léttől. Csinálunk valami kis programot kettesben, jól fogunk szórakozni, végre nem leszek egyedül. - mosolyogtam rá, amire nem kaptam viszonzást, csak egy mormogást:

-Ti csak ne csináljatok programokat kettesben... - mérgelődött és nézett ki az ablakon. A kis Kookie féltékeny! Hát mindjárt megzabálom! Félre tettem a tálcát az ágyról és közelebb ültem hozzá, majd törökülésben lévő térdeire raktam a kezemet, hogy magamra vonjam a figyelmét. Egy pillanatra megrezzent, de végre a szemembe nézett.