Kedves idegenek (JK ff.)

19. Fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki végigsimít az arcomon. Lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet és Kook arcát pillantottam meg. 

-Jó reggelt Manó! Leszállt a gép, itt vagyunk, el kéne indulni nekünk is. - mondta, miközben már szedte össze a holmijait. Körbenéztem és már senki nem volt a repülőn. Felkeltem és le akartam venni a bőröndömet, de Jungkook már levette és elindult ki a gépből. Nagyon fáradt voltam és fájt a szemem a sok sírástól. Mondanom sem kell, hogy mennyire jó kedvem volt. Csendben sétáltunk ki és ültünk be az egyik autóba, ami értünk jött. Éreztem magamon Jungkook tekintetét. Tudtam, hogy mennyire tehetetlen és, hogy ez mennyire bántja. Egyszerűen nem tudja, mit csináljon, hogy jobb legyen és ettől csak ő is feszült lesz. - Nézd milyen szép London! - mutatott ki az ablakon szerelmem, de csak egy gyors bólintást kapott tőlem, majd újra lehajtottam a fejem és egymást tördelő kezeimet bámultam. Mikor odaértünk a hotelhez, a hátsó bejárathoz kellett menni, mert elől rengeteg rajongó volt. Valahogy biztosan kitalálták, hogy hol szállnak meg a fiúk. A parkolás után elindultunk befelé. Beszálltunk a liftbe és Kook megnyomta az egyik gombot. - Erre a két napra a menedzser megengedte, hogy az én szobámba legyél. Jó így? - kérdezte, de éreztem a hangján, hogy kezd kétségbeesni, mert egyáltalán nem beszéltem vele. Felé fordultam, majd végigsimítottam a karján és rámosolyogtam.

-Persze, hogy jó! Csak kicsit fáradt vagyok, nem baj ha lepihenek, ha felértünk? - kérdeztem és a lehető legőszintébben próbáltam mosolyogni, de röntgenszemeivel gyorsan átlátott rajtam. Meglepetésemre, egy könnycsepp folyt le az arcán. - Mi a baj Kook? - kérdeztem aggódva. Nem szólt semmit csak magához ölelt. Egy ideig álltunk így, majd megéreztem, hogy elpityeredett, mert szipogni kezdett. 

-Csak ez a helyzet... Nem tudom kezelni... Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom, de nagyon fáj, hogy így látlak téged szenvedni. Én nem tudom, hogy tudtalak volna megvédeni jobban. - mondta el alig érthetően. Szavai hallatán ellágyult az eddig jéggé fagyott szívem. Szegény nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel és belülről emészti fel az egész. 

-Hé! Neked ehhez semmi közöd nem volt! Ez megtörtént és kész. Nem lett semmi komolyabb baj. Ne sírj! Olyan édes vagy, hogy ennyire törődsz velem! - mondtam, miközben letöröltem könnycseppjeit. Végül mielőtt folytathattuk volna a beszélgetést, kinyílt a liftajtó és elindultunk a szobához. Beértünk, majd ledobtam a cuccaimat és beestem az ágyba. Ott helyben el tudtam volna aludni azonnal, de Kook még felültetett.

-Le kell venned legalább a kabátot Manó! - mondta, majd mivel látta, hogy nem fogok megmozdulni, ő maga kezdte el lehámozni rólam a kabátot. Én csak élveztem ezt az újfajta feltétlen törődést, amivel elárasztott mióta együtt vagyunk. Egyenként levette a cipőimet, majd a pulóvert is. Befektetett az ágyba, majd betakart és leguggolt mellém. - Mit tudok tenni, hogy jobb legyen? - kérdezte aggódva.

-Nincs semmi baj, kipihenem és minden rendben lesz. - húztam közelebb magamhoz, majd nyomtam egy csókot a szájára. Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. - Apropó, mi ez az új becenév? - kérdeztem tőle mosolyogva. El akartam terelni a témát, mert nagyon rossz volt látni, hogy mennyire bántja őt is a dolog.

-Hát csak úgy eszembe jutott... Nem tetszik? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Dehogynem! Csak meglepődtem. - válaszoltam. Végül elindult és behúzta a függönyöket, majd elhagyta a szobát. Engem elnyomott az álom. Inkább nem akartam gondolkodni a mai napon. Holnap már dolgoznom is kell, szóval muszáj félretennem a problémáimat.

Mikor hétfőn felébredtem, egy fokkal jobban éreztem magam. Jobb is, hiszen a fiúknak ma lesz délután koncertje és még Elina is tart továbbképzést, szóval ma kipihentnek kell lennem. A telefonomra néztem és láttam, hogy egy nem fogadott hívásom van apától. Akkor ezek szerint Lucy beszélt vele. Nem akartam ezzel indítani a reggelt, ezért eldöntöttem, hogy majd később beszélek vele. Körülnéztem a szobában, de sehol nem láttam Kookot. Felkeltem és bementem a fürdőbe készülődni. Fogalmam sincs, hogy mikorra kell kész lennem. Miután mindennel végeztem, kimentem a fürdőből. Ahogy pakoltam össze a cuccaimat, észrevettem egy papírt az asztalon. Odamentem és mosolyogva olvastam végig a kis üzenetet: