A Bűn városa

68. fejezet

Sakura

Egy szál cigit húzott elő Shikamaru és azonnal rá is gyújtott. A meccs eldöntetett kettőnk között. Tizenötödjére is ő nyert.
A shogi figurákat bámultam és azon agyaltam, hogy hol rontottam el már megint. Elég jó vagyok a stratégiák kigondolásában, de Shikamaru mindig egy lépéssel előrébb járt.

- Következő! - felelte határozott hangon, míg én egy sóhajt visszafojtva elkezdtem felpakolni a bábukat.

Nem tudom hány órája csináljuk már, de az agyam kezd kifolyni a helyéről. Azt meg pláne nem értem, hogy miért most jutott eszébe foglalkozni is velem.

- Győzött már valaki ellened? - próbáltam egy kicsit felpezsdíteni a halotti hangulatot kettőnk között.

Hosszúra nyúlt a csend, már én kezdtem magam kínosan érezni, de csak megválaszolta a kérdésem.

- Az apám tud csak legyőzni. - Egy pillanatra mintha gyengéd érzelmek futottak volna át a maszkszerű ábrázatán, de lehet hogy csak káprázott a szemem. A neonfény, a fehér színű szoba és a barna sakktáblán túl már nem igazán vettem észre különbséget szín és szín között.

- Miért játszol még ellenem? Te jobb vagy ebben, mint én.

- Feladod? - fújta ki a füstöt a szájából.

A kérdésére megrándult a szemem alatti izom, ami azt sugallta, hogy a feladás szót nem ismerem a szótáramban.

- Soha! - feleltem kissé felfortyanva.

...

Az ajtó csapódására riadtan eszméltem fel. Már elveszettem az időérzékem és a shogi bábuk is homályossá váltak előttem. Átlendültem egy ponton és csak robotként léptem Shikamaru ellen.

- Megjöttünk! - hangzott a harsány üdvözlés az ajtóból. - Szent szar! Mit csináltál vele Shikamaru?

- Chh - mordult fel elégedetlenül - Most vált izgalmassá a helyzet - morgott magában és egy újabb cigit vett elő.

Ino felé néztem, de csak színkavalkádot láttam közeledni, alakokat nem láttam a fáradtságtól. Annyit még kivettem, hogy Ino kikapta Shikamaru szájából a cigit és a padlón szétmorzsolta a magassarkújával.

- Azt mondtam, hogy Sakura mentális egészségét fent kell tartani, és ne egész nap az árnyékában lebzselj!Neked ez a mentális jólét itt?! - oktatta ki dühösen Ino a Narát.

- Tudod, hogy nem szeretek bájcsevegni. Én a shogival kommunikálok az emberekkel, sokkal célravezetőbb. - Ino hangosan felszisszent, majd elém lépett, ujjaival megemelte az állam.

- Édes Sakura, mit művelt veled? suttogta bűnbánón - Istenem, még a fény is kiveszett a tekintetéből. - Lehunytam a szemem és a meccsállás lebegett szemeim előtt, a bábuk pedig mindenféle variációban mozogtak a képzeletbeli táblán.

- Aranytábornok 7/3, futó 5/4, tokin 3/3, bástya 6/7 - mormoltam félig ébren félig álmodva - Sakk...Matt - vesztettem el végleg a kapcsolatot a külvilággal.

Ino:

Sakura a földre zuhant volna, ha nem tartom meg szerencsétlen párát. Én csak anno egy meccset bírtam játszani Shikamaru ellen, engem halálosan untat ez a játék.
Már épp készültem ráförmedni Shikamarura, hogy idetolhatná a képét és segíthetne ágyba helyezni Sakurát, amikor fojtott, majd hangos nevetésbe kezdett a Nara.

Életemben nem hallottam még nevetni.

- Te meg mit röhögsz? - fordultam felé mérgesen. Azt hittem engem nevet ki, ahogy próbálom Sakurát az ágyba tuszkolni.