A Bűn városa

66. fejezet

Sakura:

Shikamaru eltűnt a saját árnyékában, míg én Karin után loholtam.

- Karin várj! - intettem neki hevesen a kereszteződésben és reméltem, hogy nem köpöm ki a tüdőm közben. Shikamaru igazán lehozhatott volna a nyolcadik emeletről...

- Sakura? - kérdezte kissé meglepve majd felém vette az irányt. - Épp Sasuke felé tartok.

- Tudom és szükségem van a segítségedre mert csak együtt tudjuk Fugakut legyőzni.

- Hallgatlak, de nem sok időnk van! - hadarta Karin. Tisztában voltam vele, hogy vészesen fogy az időnk és hamarosan megjelenik a klán többi tagja is és akkor nekünk lőttek. Megragadtam a vörös csuklóját és húzni kezdtem a sarkon levő magas épület felé.

Karin rendesebb volt mint Shikamaru, mert nem a lépcsőn keresztül kellett felvágtáznunk a tetőre, hanem két ugrással fent voltunk. Szerencsére Shikamaru addigra előkészítette a dolgokat. A mesterlövész puska bevetésre készen állt, és a táskában találtam két fecskendőt.

- Karin helyezkedj el a puska elé! - adtam ki az utasítás, míg én a fecskendő felbontásával bajlódtam.

- Tessék?! - sipákolta magas hangon - Tudod, hogy ez nem az én szakterületem! - Karin a szemüvegére mutatott, emlékeztetve, hogy az ő látása nem a lehető legjobb ehhez a szakmához. 

- Csak csináld amit mondok! - Még elszorítani sem kellett a felkarom, hogy egy eret kitapintsak a karhajlatban.

- Jesszusom te meg... na jó... - Karin ekkor fogta magát és lefeküdt a puska elé, ahogy látta, hogy két fecskendőt is megtöltök a véremmel.

- Vagy neked vagy nekem muszáj lesz ezt a vért Fugaku testébe juttatnunk! - Karinnak itt fogytak el a kérdései vagyis inkább a "meg ne kérdezd" nézésemmel fojtottam belé a szót - Majd látni fogod és most ne lepődj meg!

Karin már nyitotta volna ajkait, de azonnal meggondolta magát, ahogy az árnyékomból kilépett Shikamaru.

- Rejtsd el a jelenlétünket, lősz egyet, Fugaku, azt hiszi, hogy Sakura van itt és rögvest idejön, hogy Sasuke ellen felhasználja túszként. Téged fog túszul ejteni, és abban a pillanatban cselekszünk mi.

Láttam, hogy Karinban ezernyi kérdés fogalmazódott meg, de tudta, hogy most nincs időnk a habozásra. Bólintással tudomásul vette a rábízott szerepet és szinte egyszerre ugrottunk bele Shikamaruval az Uzumaki árnyékába. 

Sasuke:

A harc közöttünk közel sem kiegyenlített. Az elején csak kóstolgattuk a másikat, és egyikünk sem adott bele anyait-apait a küzdelembe. Az idő múlásával azonban egyértelművé vált, hogy miért ő a legerősebb Uchiha a klánban és ezt próbálta velem is éreztetni.
Én viszont kitartottam.
Az anyám halála és az én elbaszott életem fűtötte a bosszúvágyam.

Azonban egy óvatlan pillanatban a bal szememet súrolta egy golyó. A szememhez kaptam és az apám azonnal az utca másik végébe rúgott. Hallottam a következő kattanást, mellyel kivégezni gondolt a szörnyeteg, viszont ép szememmel még láttam, hogy fentről érkezett egy lövedék, mely majdnem eltalálta őt.

Jeges rémület lett úrrá rajtam. Sakura területe a mesterlövészet, viszont most célt tévesztett. Apám arcára diadalittas vigyor terült szét. Ő hamarabb tudott mozdulni mint én, így hamarabb is ért oda egy másodperccel.

Viszont nem Sakura hasalt a puska előtt, hanem Karin.

Az apám nem sokat teketóriázott Karint könnyűszerrel túszul ejtette. Fegyvert fogott a fejéhez.

- Hol van a pinky? - kérdezte vérfagyasztó hangon.

- Itt nincs - felelte nyugodtan Karin - Egyedül jöttem támogatni Sasukét.

- Mily nemes cselekedet. És őrült is. - Valami átsuhant a szörnyeteg agyán - Játsszunk egy kicsit! - Az apám átdobta a saját fegyverét a lábam elé, míg másik kezével Karin nyakát szorongatta - Mutasd meg ki is vagy valójában! Beteljesítheted a bosszúd, de akkor én nyerek, ugyanis akkor semmivel sem vagy különb tőlem. Vagy dönthetsz a megfutamodás mellett, és lehetsz olyan mint az anyád. De akkor ti mindketten meghaltok!

Hallottam, hogy egyre közelebb vannak a klán tagjai. A Hyuuga incidens végére pont került ezek szerint.

- Tik-tak, tik-tak, hogy döntesz Sasuke? - kérdezte nyájas élvezettel a hangjában.

Nincs sok időnk. Nem akartam olyanná válni, mint az apám, viszont meghalni sem akartam itt ezen az átkos helyen. Lenyúltam a fegyverért.

- Sasuke - suttogta remegő hanggal Karin.

Rájuk szegeztem a pisztolyt, a fegyver már ki volt biztosítva. Ujjam a ravaszra tévedt. Az apám arca továbbra is magabiztosságot sugallt. Halhatatlannak képzelte magát.
Nyomást fejeztem ki a ravaszra, de abban a pillanatban az apám arckifejezése megváltozott. A fegyver szerencsére nem sült el.

Az apám árnyékából egy sápadt vékony női kar nyúlt ki és egy fecskendőt nyomott apám lábába. Sakura emelkedett ki az árnyékból és a következő pillanatban az apám egy rúgással elintézte őt. Ugrani akartam hozzá, de Sakura mögött egy férfi bújt ki az árnyékból és kapta el őt, megmentve a lezuhanástól. Felismertem a klánja szimbólumát. Karin kihasználta a pillanatot és egy ugyanolyan fecskendőt nyomott az apám combjába és ezzel ki is tudta magát szabadítani a fogságból.

- Most Sasuke! - kiáltotta a Nara.

A pisztoly eldördült, egyenesen a mellkasára céloztam vele.

- Azt hiszed ezzel...? - megfogta a vérző mellkasát, mely nem indult azonnal gyógyulásnak.

Vért köhögött fel.

- Mi a francot fecskendeztetek belém? - üvöltötte magán kívül, de ezzel csak több vért köhögött fel, mely fuldoklásba merült.

Sakura a sajgó karját szorongatva állt fel a Nara karjaiból.

- Nem vagyok mutáns, de ember sem. Valahol a kettő között megrekedtem a vérem miatt. Alábecsültél és ez okozta a veszted - Sakura rám tekintett - Fejezd be amiért jöttél Sasuke.

Tudtam Sakura képességéről, azonban Itachiék is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan képes hatni a vére.

A fegyvert apám halántékához emeltem. Élveztem volna a szenvedését, de sajnos a klán már a nyakunkban lihegett.

Érthetetlen hangok törtek fel a száján. Biztos nem kegyelemért könyörgött. Őt ismerve inkább az istent küldte el melegebb éghajlatra.

A ravaszt másodjára is meghúztam.

Katarzist vártam a bosszú teljesítésével, de csak egy lángnyi örömet éreztem, mely csak egy múló pillanat volt.

- Menjünk! - szólalt meg Sakura és én már nyújtani akartam a kezem felé, de ő hátat fordított nekem és Shikamaru felé sétált.

- Sakura? - tettem fel kissé tétován a kérdést.

Jeges és megbántott tekintettel fordult hátra. A történtek miatt nem is kellene csodálkoznom. 

- Túl sokan tudnak a képességemről. Nem vagyok biztonságban a klán között. És melletted sem - vitte be a kegyelemdöfést. 

- Sakura, én... - fogtam volna bele, hogy bizonyítsam az ellenkezőjét. Itachi hangját hallottam meg lentről.

- Találkozunk odakint Sasuke! - intett Sakura majd eltűnt a saját árnyékában Shikamaruval együtt. 

Megszállt az ihlet :D