A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

6. rész

- Lassan ideje lenne lefeküdni aludni - mondtam, és feltápászkodtam Tom öléből.
- Ráérsz még - közölte terveit, és egy mozdulattal visszarántott eredeti kiindulási pontomra, azaz az ölébe.

Ezután még nagyjából 1 órát üldögélhettem az ölében, mikor már megelégeltem, és felálltam.
- Tom, már nagyon késő van, aludnom kell -mondtam, bár nem szívesen hagytam ott őt.
- Ugyan Grace, szombat van, illetve ahogy látom már vasárnap - jelentette be örömmel, hogy már éjfél is elmúlt.

Megadtam magam, visszafeküdtem az ölébe, csakhogy most ő is lefeküdt a kényelmes fotelbe, így egymás mellett feküdtünk. Oldalra fordultam, ő pedig szorosan átölelt.

Reggel mikor felébredtem, Tom már nem volt mellettem. Ő egy korán kelő típus, szóval biztosan elment reggelizni.

Gyorsan elkészültem, és már rohantam is a nagyterembe. Nem csalódtam, ugyanis Tom ott ült a saját helyén, mint mindig.
- Jó reggelt! - mondtam, és lehuppantam mellé.
- Jó reggelt Grace! - köszönt vissza, tőle nem megszokott vidámsággal. Már ha ezt annak lehet nevezni.
- Mik a terveid a mai napra? - kérdeztem.
- Elmegyek a könyvtárba, szeretnék megkeresni egy könyvet ami már régóta felkeltette az érdeklődésemet - mondta terveit, mire kissé elkomorultam. Reméltem, hogy velem akarja tölteni a vasárnapot, de ő Tom Denem. Nyilván nem fog nyálasan a nyakamban lógni egész nap. Én se fogok loholni utána, attól még, hogy együtt vagyunk mindkettőnknek szüksége van pár magányos órára. Az ő esetében pár magányos napról van szó.

Nagy örömünkre az igazgató bejelentette, hogy megrendezésre kerül majd egy karácsonyi bál is, 8 nap múlva. Ezzel a ,,szuper" ünnepséggel most a nyakamba sóztak egy csomó új tennivalót; szerezhetek ruhát, izgulhatok azon, hogy Tom meghívjon, mert ha más hívna meg, ő meg nem, akkor az eléggé furán nézne ki. A tengernyi házi feladatomról meg ne is beszéljünk; mióta történt az a kis incidens, hogy egy picit kiment a fejemből, hogy órákra kéne mennem, azóta egy tanár sem kegyelmez nekem.

Tom arcáról simán le lehetett olvasni a nemtetszését. Ha választhatna, hogy leugrik a legmagasabb torony tetejéről, vagy elmegy egy bálba, szerintem egészen biztosan az első opciót választaná. Legszívesebben könyveket bújna egész éjszaka a könyvtárban, én pedig vele lennék. Ha Alice is velem lehetne, valószínűleg még szívesen el is mennék. De Alice jelenleg mereven fekszik az egyik gyengélkedői ágyon, és üveges tekintettel bámul a semmibe. Csak kerülne a kezeim közé aki ezt művelte vele. Ha egyszer rájövök a tettes kilétére, 5 másodpercen belül, borzalmas kínok között meghal.

Magam elé vettem egy nagy tál gőzölgő zabkását, és elkeztem belapátolni. Tom egyszer csak felállt majd megszólalt:
- A könyvtárban leszek, ha esetleg megunnád az egyedüllétet -mondta, majd kisétált a nagyteremből.

Nagyjából fél órával később befejeztem a reggelimet és felpattantam a helyemről. Sietős léptekkel elindultam a klubhelyiség felé, azonban Lestrange az utamba állt és megszólalt azon a hangon, amitől a legtöbb lány elájul. Én ez esetben kivételt képeztem, belőlem hányingert váltott ki.
- Na végre elkaptam Grace Morgan-t - mondta önelégült mosollyal az arcán.
- Mit akarsz Lestrange? - kérdeztem és összefontam magam előtt karjaimat.
- Csak csevegni - válaszolta.
- Oké, és igazából? - vontam fel a szemöldököm. Átláttam rajta.
- Elhívni a bálba - vágta rá.
- Lestrange, próbálkozz olyannál aki beveszi a hülye dumádat! - vágtam vissza, ugyanis velem nem lehet csak úgy játszadozni.

Kikerültem őt és folytattam utamat a klubhelyiség felé.
Lestrange számtalanszor bepróbálkozott már nálam, de minden egyes alkalommal elküldtem a francba.

A klubhelyiségben nem találtam senkit, ennek az lehetett az oka, hogy leesett az első hó. Nekem meg bent kell kuksolnom az ,,izgalmas" házi feladatok felett. Mire végeztem, már délután 3 óra volt. Ilyenkor jönne a képbe Alice, akivel valószínűleg kimennénk a roxforti birtokra, és addig dobálnánk egymást hógolyóval, míg valamelyikünk halálra fagy. De Alice nem lehet itt velem. Megint elkezdett mardosni a bűntudat. Ha rászenteltem volna pár pillanatot, és felébresztettem volna, még most is itt lenne, és jókat nevetnénk.

Lépteket hallottam, majd megjelent Tom alakja a sötétségben. Léptei egyre gyorsultak, itt már megijedtem. Kiderült, hogy volt is miért.