A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

45. rész (különkiadás)

💚Tom Denem szemszöge💚

Be akartam menni Grace-hez a gyengélkedőre, de tudtam, hogy ezt a veszteséget - még ha csak ideiglenes is - nem fogja tudni feldolgozni. Emlékszem, hogy mikor megtudta, hogy Alice kővédermesztése réezben az én kezem által történt meg, teljesen kikelt magából. El sem tudtam képzelni a reakciót, amelyet a húga elvesztése váltana ki belőle.

A könyvtár egy félreeső részében üldögéltem, és egy ,,Varázslatos és Sötét Mágiával Rendelkező Lények " című könyv oldalait lapozgattam, egy bizonyos ,,A Baziliszkusz" nevű fejezet után kutattam, a több száz oldalas könyvben. Volt benne minden; főnixmadár, unikornis, vérfarkas, kákalag, de amire nekem volt szükségem, az nem. Szerettem volna olvasni, többet megtudni a baziliszkuszokról, ha már egynek az ura vagyok. Erről is szívesen tudtam volna többet, mivel a helyzet kilátástalannak látszott, a lény nem igazán hallgatott rám, mindössze félig; megtámadta a diákokat, de nem a sárvérrel rendelkezőeket, hanem a tiszta, aranyvérűeket. Ki kellett derítenem, mi állhat a háttérben, hogyan tudnám engedelmessé tenni. Az elején még bíztam benne, hiszen egy nagyjából ezer éves, tökéletesre fejlesztett szaglással rendelkező állat, szörny, nem tudom minek nevezzem.

Dühösen becsaptam a vastag borítójú könyvet, s a többi tetejére tettem. A könyvtárba beszűrődő napfény gyér megvilágítással látta el a hely ezen részét. Egy kerek, szilvafából készült asztalnál üldögéltem órák óta. Akárhová tereltem a gondolataim, Grace végül valahogyan mindig bekúszott a fejembe. Reggel volt. Az első tanítási órám fél tízkor kezdődött, ami azt jelentette, hogy késésben vagyok. Az egyik falióra 9:29-et mutatott, az időben megérkezésemet megcáfolta. Gondoltam nem kell sietnem, elvégre ennyi tudással, amennyivel én rendelkezek, messze túlszárnyalom az évfolyam, ház, és iskolatársaimat.

Lassan sétáltam fel először a klubhelyiségbe, ott megszereztem a szükséges könyveimet a sötét varázslatok kivédéséhez, majd az aktuális terem felé indultam. Lényegtelennek tartottam, hogy prefektus létemre nem kísértem el háztársaimat a kijelölt órára, elvégre eddig minden kötelességemet teljesítettem, egy alkalmat senki nem szólhat meg.

A terem ajtaja előtt megálltam. Bentről kiszűrődött Merrythought professzor egyesek számára untató hangja. Lenyomtam a kilincset, majd megpróbáltam teljesen hangtalanul a helyemre slisszolni. A professzor a terem túlsó végében állt, háttal nekem, így csak a diákok láthatták késői érkezésemet.
- A baziliszkuszok tehát rendkívül veszélyes lények, azonban már több száz éve egy létezésére sincs bizonyíték, ugyanis tartása, tehát keltetése összeütközik a varázslótörvényekkel. Ha a Mágiaügyi Minisztérium tudomást szerez a dologról, a tettes személyt Azkabanba zárják - magyarázott Merrythought professzor, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben a tananyag hallatán. - Bölcsője egy tyúktojás, amelyet varangyosbéka kelt ki. Másnéven a Kígyók Királyának is nevezik, hiszen aligha létezik a baziliszkusznál hatalmasabb, és halálosabb faj. Élettartama akár 1000-1500 év is lehet, azonban ritkán éri el ezt a kort, Mr. Denem, látom hogy éppen most érkezett meg, mivel tudja igazolni késését? - kérdezte megfordulva, majd kékes szemeit rámszegezve várta a magyarázatom.
- Elnézést kérek, a kastély másik felében tartózkodtam, és nem figyeltem az időt - mondtam, ami a leghamarabb eszembe jutott.
- Ez esetben felelőtlenségnek kell nyilvánítanom az esetet - jelentette ki, majd egy intéssel a helyemre utasított. Őszintén szólva ameddig ez a jegyeim rovására nem ment, nem nagyon érdekelt.
- Ha már így késve érkeztél, mondd, mit tudsz a baziliszkuszokról - nézett rám Merrythought professzor, én pedig magabiztosan szikrákat szórtam a szememmel. Tudta, hogy számonkérések alkalmával mindig remekelni szoktam, azt azonban nem is sejtette, hogy e témában több dolgot tudok, mint ő maga. - Mondj el mindent róla - utasított, majd gonosz vigyorral az arcán nézett rám, majd folytatta: - Azt is, amiket már elmondtam.
- Tekintetükkel gyilkolni tudnak, kívülről gyík, és kígyó keverékének látszik, testét szürkészöld, sötét pikkelyek fedik. Méregtől csepegő számtalan pengeéles foga, sárga szemei, mérgező lehelete, vagy éppen nyakából kiálló tüskéi is mind-mind halálhoz vezetnek. Egy kakas kukorékolás hallatán azonnal szörnyethal. Akár 1000-1500 évig is elélhet, ami az esetekben gyakoribb, mint egy valódi baziliszkusz jelenléte. Amennyiben tyúktojást varangyosbéka kelt ki, megszületik a baziliszkusz - soroltam az információkat, mire mindenki elképedten nézett rám, a plusz dolgok miatt. Elvégre a Roxfortból valószínűleg csak én, és Grace láttunk hús-vér baziliszkuszt, teljes egészében.