A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

7. rész

- Grace, megint - mondta Tom higgadtan. Nem tudom, hogyan tudod higgadt maradni.
- Mi megint? - kérdeztem egyre jobban megrémülve. Ugye nem?...
- De - válaszolta. A félelmem beigazolódott.
- Ki? - kérdeztem. Tudtam, hogy ugyanarról a dologról beszélünk.
- Egy griffendéles harmadéves - válaszolta.
- Hogyan történt? - kérdeztem.
- Elment a mosdóba, és miután 1 óra elteltével sem tért vissza a társai közé, keresni kezdték. Az egyik lányvécében találtak rá - közölte a történteket.
- Ki művelheti ezt? - kérdeztem, nem kevés megvetéssel a hangomban.
- Fogalmam sincs - mondta teljesen tanácstalanul. Még egy kis rémületet is felfedeztem a hangjában. Ha Tom megijed, akkor ott valami nagyon komoly dolog lehet a háttérben.
- Név szerint ki az áldozat? - kérdeztem.
- Charity Davies - mondta. Majd hozzátett egy fontos információt; - Sárvérű.
- Hát, akkor annyira nem nagy szám - mondtam, majd hallattam egy halk kuncogást. Nem vagyok annyira kegyetlen, csak szerintem mindenkinek ki kell érdemelnie, hogy mágiát tanulhasson a Roxfortban. És aki muglivérből születik, az nem igazi mágus. Nem érdemelték ki, nincsenek nagy hírű varázsló felmenőik, akik megdolgoztak a hírnévért, és az elismerésért.

- Még jó, hogy nem egy sárvérűvel van viszonyom - mondta majd közelebb jött.
- Ugyan, téged attól nem kell félteni -legyintettem. - Nem lenne egy piszkos vérűhöz se gusztusod, se megfelelő rangod - nevettem.
- Arra célzol, hogy nem elég magas a rangom egy sárvérűhöz? - kérdezte drámaian, de cinikusan.
- Nem érsz te fel hozzájuk - nevettem.
- Te mondod, Grace? Olyan alacsonyan állsz a ranglistán, hogy rád sem szabadna pillantania egy sárvérűnek. Csak pazarolnák az idejüket - nevetett már ő is. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tudom kihozni belőle a nevetést. Mielőtt khm... mélyebbbre jutott volna a kapcsolatunk, egyszer sem láttam nevetni, soha egyszer sem.

- Persze, majd pont te mondod meg, hogy ki nézhet rám - néztem végig rajta. - Az néz rám, aki akar - nevettem.
- Hát, aki megnéz magának az vigyázzon, mert még rejtélyes körülmények között valaki - fogalmam sincs ki - ráküldi a gyilkos átkot - mondta.
- Szuper, akkor az a rejtélyes alak suhanjon szépen Lestrange felé - utaltam.
- Szerinted hol legyen Lestrange sírja? -kérdezte.
- Nem biztos, hogy megérdemel egy sírt - nevettem továbbra is.
- Jól van, akkor majd szétporlasztjuk a testét - tervezgetett.
- Fantasztikusan hangzik - veregettem meg a vállát.
- Komolyra fordítva a szót, mit akart tőled Lestrange? - kérdezte felvont szemöldökkel. Tetszett, hogy érdeklődik.
- Nocsak, a híres Tom Denemet érdekli, hogy mi van velem? -kérdeztem elfojtott nevetéssel.
- Nem, dehogy - jött zavarba. - Csak nem akarom, hogy valaki magáénak gondoljon, mikor te az enyém van - mondta ki azokat a szavakat, amikre egyáltalán nem számítottam. Hm... lehet, hogy Tomnak vannak érzelmei? Nem, az lehetetlen.

Közelebb jött, és átölelt. Még mindig nem fogtam fel, hogy ezt bármikor megtehetjük egymással.

Éreztem testének melegét, ahogyan hozzám simult.
- Grace, nem akarok nyálaskodni meg ilyenek, de remélem tudod, hogy te vagy az első és utolsó személy az életemben, akit szerettem, és szeretni fogok - mondta.
- Tudom Tom - mondtam mosolyogva, és az arcom a vállába fúrtam.

Mikor nagyjából 5 perc után elváltunk egymástól, az államnál fogva felemelte a fejem, arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek, és megszólalt;
- Ha te is szeretsz, elmondod, hogy mit akart Lestrange, hogy ne ok nélkül gyilkoljam meg - mondta.
- Meg akart hívni abba a nevetséges bálba - legyintettem.
- Ha már itt tartunk, lenne kedved eljönni velem? -tette fel a kérdést. - Úgy érzem, hogy csak veled tudnám kibírni a végéig - mondta.
- Persze, menjünk - mondtam mosolyogva.
- Remélem összefutunk Lestrange-el - tűnődött el, mire felnevettem.
- Úgy néz ki, hogy most egy igazi hulla fog létrejönni - nevettem, de azonnal elkomorult az arcom. Rájöttem, hogy gyakorlatilag most Alice-on nevetek.
- Mi történt? -kérdezte Tom, könnyáztatta szemeim láttán.
- Semmi, csak eszembe jutott Alice - legyintettem szipogva.

Láttam rajta, hogy nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, ezért csak némán átölelt. Tudta, hogy erre van szükségem.