A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

54. rész

💚Lestrange szemszöge💚

Dolohov odalépett elém, és felém nyújtotta kezét, amit én engedelmesen elfogadtam, és felhúzott.
- Ugye tudod, hogy ezt most muszáj komolyan vennünk? - kérdezte kissé aggódva nézve rám.
- Várj. Te tényleg azt hitted, hogy beváltják az ígéretüket? Szerinted képesek lennének megölni minket? Ugyan. Hiszen akkor kicsapnák mindkettejüket, ezek csak szavak. - néztem rá gonosz vigyorral az arcomon.
- Én nem kockáztatok. - jelentette ki széttárt karokkal.
- Dolohov, ne légy már ilyen szerencsétlen, a vak is látja hogy ennek a kettőnek nincs más szándéka velünk, csak a megfélemlítés! - ordítottam egyre idegesebben.
- És mégis mit akarsz tenni? Beköpni őket? - kérdezte dühösen hozzám vágva szavait.
- Pontosan. - bólogattam. - Mindössze egy kicsit átformáljuk a háttérsztorit a mi javunkra.

Öt perc sem telt el, már az igazgatói iroda felé lépdeltem, Dolohov-al szorosan a nyomomban.
Szerencsénkre nem kellett Dippet-hez mennünk, mivel az egyik folyosó sarkán kishíján belerohantunk.
- Igazgató úr, szeretnénk önnel egy roppant fontos dologról beszélni. - kértem felvéve az ártatlan álcámat.
- Rendben fiúk. - bólogatott a kissé idősödő férfi felénk, és beinvitált mindkettőnket az irodájába.

- Tehát, miről szerettek volna beszélni? - kérdezte felvont szemöldökkel, miközben mi helyet foglaltunk az íróasztala másik oldalán álló bársonyból készült székekben. Maga az iroda gyönyörű, tágas, és hívogató volt. A mennyezet arany mintával volt díszítve, közepén pedig egy kristélyokból összeállított csillár lógott, fénye pedig egyfajta melegséget sugárzott az egész helyiségbe. A falakat végig könyvespolcok díszítették, amelyeken -sejtésem szerint - érdekesebbnél érdekesebb könyvek kavalkádja sorakozott.
- Tom Denem-ről, és Grace Morgan-ről. - jelentettem ki tőlem meg nem szokott határozottsággal.
Az igazgatót láthatóan meglepte a felhozott téma.
- Hallgatom. - dőlt közelebb hozzánk. Láthatóan felkeltettük az érdeklődését.
- Egy csúnya félreértés miatt mindketten ránktámadtak, és mély, súlyos sebeket okoztak rajtunk. Szinte egy hajszálon múlt az életünk. Illetve a tiltott Cruciatus átkot is alkalmazták mindkettőnkön. - meséltem ártatlan arccal, amit persze meglepően megnyerően elő tudtam varázsolni pillanatok alatt.
- Valóban? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen. Pontosan így történt. - bólogattam helyeslően.
- Akkor miért nem látok magukon egyetlen sérülést sem? - kérdezte gyanakvóan ránk nézve, szemöldökét összeráncolva.
- Grace Morgan gyógyító-bűbájt alkalmazott rajtunk, és megfenyegetett minket, hogy amennyiben elfecsegjük önnek, vagy bárki másnak a történteket, megölnek minket. - magyaráztam nyájas hangon.
- Értem. - bólogatott megértően. - És most hol tartózkodnak? - kérdezte hátra dőlve székében.
- Fogalmunk sincs, ott hagytak minket a mardekár klubhelyiségében. - magyaráztam kezeimmel artikulálva.
- És mégis mivel tudják mindezt bizonyítani? - kérdezte egyre gyanakvóbban tekintetembe fúrva tekintetét. Volt egy olyan megérzésem, hogy azokban a percekben még nem hitt nekünk.
- Nézzék meg Grace Morgan pálcájának utolsó varázslatát. - vágtam rá.
- Pontosan ezt fogjuk tenni. - bólogatott. - Tudomásom szerint Mr. Ollivander épp most fog érkezni, az elkövetkező negyed órában, mivel Vector professzornak egy rosszul használt bűbáj kettétörte a varázspálcáját. Addig is maradjanak itt, velem. - vette barátságosabbra a figurát, mintha csak egy kellemes teadélutánra várnánk.

Nagyjából fél óra elteltével az iroda ajtaján berontott egy kissé őszülő, szakállas, vézna férfi.
- Jó estét, igazgató úr. - köhintett.
- Jó estét Mr. Ollivander, kérem fáradjon beljebb. - invitálta be kedvesen Dippet az idősödő pálcakészítőt.
A férfi sietősen az íróasztal felé sietett, és megállt mögöttünk.
- Nos, uram, szeretnénk önnel egy igen fontos dologról beszélni, illetve kérni. - kezdte az igazgató, egyből belevágva a közepébe.
- Hallgatom. - bólintott Ollivander.
- Varázspálcák korábbi varázslatait megnézni lehetséges, igaz? - kérdezte az íróasztalon könyökölve.
- Így van. - bólogatott helyeslően.
- Akkor lenne itt önnek egy feladat. - dőlt előre ismét Dippet a székében. - Egy diák, Grace Morgan pálcájának legutoljára használt varázslatát szeretnénk megnézni. Mondja csak, meg tudja csinálni? - kérdezte reménykedve, lelke mélyén azonban egész biztosan tudta a választ.
- Természetesen. - bólogatott a pálcakészítő. - Mindössze az érintett pálca kell hozzá.
- Akkor keressük meg őt. - állt fel az igazgató, vele együtt pedig mi is.

Egy óra múlva már az összes diák a Nagyteremben ült, kivéve kettőt. Grace Morgant, és Tom Denemet ugyanis senki sem találta, pedig tűvé tettük értük az egész Roxfortot. Mindketten nyomtalanul eltűntek.