A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

43. rész

Nem tudtam pontosan mit is takar a Horcrux fogalma, de az évek során hallottam róla néhány dolgot; azt mondják, az elkészítése érdekében a legnagyobb bűnt kell elkövetni, amit egy mágus valaha elkövethet. Varázspálca, vagy kéz által meg kell ölni egy hús-vér embert, függetlenül a származásától.

Lenéztem Tom-ra a könyvespolc tetejéről, és kérdő pillantások sokaságával bombáztam.
- Mit jelentsen ez? - kérdeztem, azonban a mondat vége felé elcsuklott a hangom. Az még oké, hogy néhány feleslegesebb, és érdemtelen diákot eltávolítunk az útból, de az már kevésbé, hogy ő saját céljaira használja fel a gyilkosságokat. És én erről semmit nem tudtam.
- A lényeg ott van - nézett rám széttárt karokkal és tett egy kísérletet a leszedésemre, én azonban csak rácsaptam kézfejeire, és tovább lapoztam a naplóban. Szemben találtam magam naplóbejegyzéseinek kezdetével. Tom 2 évvel ezelőtt kezdte vezetni, és mint azt már számtalanszor láttam, a mai napig rendszeresen csinálja.
Íme néhány kedvenc idézetem az elmúlt hónapokból:

,, Ma elintéztem Lestrange ügyét néhány pálca, és kézsuhintással. Minden erőmmel távol fogom tartani Grace közeléből. "

,, Grace-t valamiért mindenki elkezdte Grace-nek hívni, a Gracie helyett. Úgy látszik hatással vagyok a többiekre. Ja tényleg, ez az információ az egész életemet végigkíséri. "

,, Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondja, hogy hatodéves koromban bárkinek is azt fogom mondani, hogy szeretem, az a valaki már nem élne. Össze kell szednem magam, Grace teljesen elvette az eszem. "

Néhány sort mosolyogva, néhányat könnyes szemmel olvastam, és volt, amit vegyesen. A végén még kiderül, hogy a nagy, érzéketlen Tom Denem-nek van egy érzelmes oldala. Mondjuk egy részét már megismertem. Több arra a bizonyos szóra utaló jellel nem találkoztam, így Tom-tól kellett magyarázatot követelnem. Óvatosan leereszkedtem a könyvespolc tetejéről, majd mikor újra egymással szemben álltunk, felé hajítottam a naplót. A hirtelen mozdulat következtében egy hajszálon múlott, hogy leejti, azonban az utolsó pillanatban megragadta a szélét, és visszacsúsztatta zsebébe a könyvecskét.
- Mondd el mi az a Horcrux, most azonnal! - utasítottam, azonban már megszokhattam volna, hogy akarata ellenére Tom-ból nem szedek ki semmit. Csak megajándékozott egy kissé lenéző mosollyal, és sarkon fordulva távozott a klubhelyiségből. Fejcsóválva én is követtem a példáját, így felballagtam a hálótermekhez. Bonnie békésen szunyókált az ágyam közepén, ezért csak óvatosan felemeltem, és félretettem.

Rémképek. Rémképek, amelyek szinte egész éjjel ébren tartottak. Egymást követték az álmok az Alice-el való kapcsolatomról, más-más formában. Reggel holtfáradtan dörzsöltem meg szemeim, és ásítva vettem tudomásul, hogy most sem sikerült magam mögött hagyni egy pihentető éjszakát. Egy mély sóhaj kíséretében hagytam el az ágyamat, azonban mikor felálltam, azonnal elszörnyedtem; Alice ott aludt, pontosan abban az ágyban, amelyben mindig is szokott. Mármint amiben kővédermesztésének éjszakája előtt mindig is aludt. Békésen szuszogott, mintha a világ legtermészetesebb dolgát vitte volna véghez, rajtam keresztül. Gondoltam, levezetem egy kicsit a felgyülemlett feszültséget, így rászegeztem a pálcámat.
- Stupor! - suttogtam szinte alig hallhatóan, a varázspálcának mégis elég volt ez az apró jel; pici, fényes szikrák áradata szabadult ki belőle, és célba vették Alice-t. A kábítóátok után azt tehettem vele amit akartam, nem volt magánál. Kezdetnek egy pofon kíséretében felrepesztettem a száját, amit azért nem akartam, tekintve, hogy mindenkinek feltűnt volna, így begyógyítottam a sebet. Ezután folytattam egy kiadós öklös ütéssel, ami viszont a szemöldökét szakította fel. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy ez nem fog menni nyomok hátrahagyása nélkül.

Miután begyógyítottam a maradványokat, kisurrantam a teremből, mielőtt Alice felébredne. Lementem a szokásos várakozási időre a klubhelyiségbe, és befészkeltem magam a kandalló elé. A tűz pattogása mindig is nyugtató hatást gyakarolt rám, egyszerűen imádtam nézegetni a szikrázó fényeket. A meleg színkavalkád csak úgy keveredett a parázsló környezetben. Egyszer csak léptek zaja törte meg a csendet. Jellemző; túl szép volt a nyugalom, hogy igaz legyen. Még meg sem láttam a személyt, akitől származnak a hangok, máris tudtam, hogy Tom lesz a forrás. Nem kellett csalódnom; egyre csak felém közeledett. Elfogott egy kellemetlen érzés. Láttam valamit a szemében. Olyan volt, mint a..... a rémület eddig sosem látott formája.
- Grace van egy elég komoly gondunk - kezdte, mire a vér megfagyott az ereimben. - Van egy új áldozata kedves baziliszkusz barátunknak....
Éreztem. Tudtam, hogy kinek a nevét fogja kiejteni a száján.