A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

27. rész

Sziasztok!❤ Szóval, így a rész kezdete előtt szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvassa a könyvem, nagyon hálás vagyok érte. Amikor közel 5 hónapja nekivágtam az írásnak, soha nem gondoltam volna, hogy valaha is idáig eljutok. Eleinte semmit sem vártam ettől a történettől, mindössze hobbiból nekiálltam megírni, és nagyon tetszett. Folytattam, közben pedig megszaporodott az olvasók száma, mára pedig ennyien lettetek❤ Hálás vagyok mindazért, amit értem tettetek, még ha csak egy apró csillag, vagy egy komment is volt. Nekem mindegyik nagyon sokat jelent, és el nem tudom mondani azt az örömöt, mikor olvasom a jóindulatú kommenteket, és ez elképesztően motivál engem a további írásra. Mindent köszönök!💚💚💚

- Szóval, egészen biztos vagy benne, hogy szerelem az, amit Denem iránt érzel? - kérdezte Emmeline.
- Igen - válaszoltam határozottan. - De azzal nem igazán, hogy miért akadt ki ennyire, mindössze egy hátrapillantásért - töprengtem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Tom mit láthatott.
- Akkor mondd ki, Grace! - utasított, az első dologra fókuszálva.
- Teljes szívemből szeretem Tom Denemet - mondtam ki a meghatározó szavakat. Ó, ha tudtam volna, hogy Tom a mögöttem levő könyvespolc túloldalán lapul. - Ja és még valami - folytattam. - A barátaimnak, és családomnak csak Gracie vagyok - kacsintottam rá, mire felnevetett. - Bár, az előbbiből az elmúlt pár hétben nem igazán maradt velem sok - emlékeztem vissza.
- És én melyik vagyok? - kérdezte Emmeline.
- Mindkettő - vágtam rá. Hah, mintha nem tettem volna elég egyértelművé.

Egy hangot hallottam magam mögül. Mintha valaki... egy könyvet lapozna! Nem voltam biztos az elméletemben, miszerint Tom a hang forrása, de ezt csak egy módon deríthettem ki. Meg kellett várnom, ameddig Emmeline távozik.

Másfél órányi rendkívül mély beszélgetés után elsőként a húgom állt fel helyéről.
- Lassan kezdődik a vacsora, gyere menjünk - fogta meg az alkarom, és megpróbált magával húzni. Sajna nem jött össze neki.
- Nekem még meg kell valamit néznem az egyik könyvben ömm... Bájitaltanra - improvizáltam elég pocsékul, de láthatóan Emmeline bevette.
- Oké, akkor majd gyere, még találkozunk ugye? - kérdezte reménykedve.
- Naná! - nevettem el magam, és szorosan megöleltem. Így már jobban látszott a magasságunkban a különbség. Csupán a vállamig ért. Komolyan, így visszagondolva nem tudom miért nem vettem észre hamarabb a hasonlóságot, ami elég méretes. Konkrétan két és fél éven át itt volt az orrom előtt, és majd' kiszúrta a szemem.

Mikor Emmeline kilibbent a könyvtár, immár sötétté vált helyiségéből, nekiláthattam a tervemnek, ami nem igényelt különösebb megerőltetést. Odamentem a hang irányába, és lassan, nehogy Tom észrevegyen, bekukkantottam a könyvespolc mögé. Nem jött össze az észrevétlenségem, ugyanis neki volt támaszkodva a könyvespolcnak, és egyenesen rám nézett. Nagyon meglepődtem, láthatóan számított arra, hogy ellenőrizni fogom.
- Tom... - kezdtem suttogva, reménykedve, hogy ad esélyt a magyarázatra. Úgy látszik nem ismertem elég jól.
- Nem hallgatom végig újra sem tőled, sem Lestrange-től a kis kitalált meséteket - szakított félbe, nekem pedig azonnal könnybe lábadtak a szemeim. Igyekeztem visszatartani a könnyeket, és életemben először sikerrel jártam. Talárom gallérjánál fogva magához rántott, és homlokát az enyémnek támasztotta. - Ennyi idő után azért tudhatnád, hogy nem vagyok ostoba. Engem kemény fából faragtak, Grace, ezt jól jegyezd meg - suttogta mélyen a lelkembe nézve dühöt sugárzó tekintetével. - És még a rég elveszett húgodnak is a szemébe hazudsz. Gratulálok! - engedett el, és idegesítően tapsolni kezdett.
- Ha nem lennél ostoba, tudhatnád, hogy ez itt a színtiszta igazság. De hogyan is várhatok el tőled ilyesmit Tom? Hiszen teljesen elvakít téged a gyűlölet, a bosszúvágy, és a makacsság - vágtam hozzá, és meg sem várva reakcióját, kislisszoltam a könyvtárból. Remélem ezeken a szavakon egy ideig gondolkodni fog.

Huh, egy nap két rész, remélem örültök😆 Ma nagyon durván megszállt az ihlet, és csak úgy dőltek belőlem a szavak. Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését, ez ugyan egy kicsit rövidebb, de ne feledjétek, hogy ma már egy extra hosszú részt is megírtam😀 Nem bánnám, ha páran hagynátok egy kis nyomot magatok után kommentben, egy kis vélemény formájában❤🥰