A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

⭐Karácsonyi különkiadás⭐

2 évvel korábban

Izgatottan pattantam ki az ágyból aznap reggel. A karácsony illata és hangulata körbejárta az egész szobát, beleértve a klubhelyiséget is. Nevetve ráugrottam Alice ágyára, és izgatottan próbáltam felrázni álmából.
- Alice, ébredj! Karácsony van! - suttogtam, és vállát rázogatva próbáltam felkelteni.
- Mi...mi....mi az? - kérdezte kómásan, szemeit még mindig csukva tartva.
- Tudod milyen nap van ma? - kérdeztem mosolyogva, mire ő végre hajlandó volt tekintetével gazdagítani.
- Boldog 14. szülinapot Gracie - dörzsölte meg álmos szemeit, és egy ásítás kíséretében az oldalára fordult.
- Neem, butus, karácsony reggel van! - nevettem fel, és két karját megragadva ülő helyzetbe kényszerítettem. Erre a mondatra rögtön kiszállt a fáradtság szemeiből, és hozzám hasonlóan megtelítődött energiával.
- Menjünk le a klubhelyiségbe! - ismertette a tervet, és mivel az én fejemben sem hangzott másképp, karon ragadva húzni kezdtem szobánk ajtaja felé.

A gyorsnál is gyorsabban szedtük a lépcsőfokokat lefelé menet, majd leérve megpillantottuk a klubhelyiség közepén álló hatalmas, zöld és ezüst díszekben pompázó karácsonyfát, alatta pedig a több száz ajándékot, melyek kizárólag a mardekáros diákokra vártak. Odaruhantunk Alice-el, és letérdelve a csomagon szereplő nevek között kezdtünk kutakodni, a sajátunk felfedezésének reményében. Ez a folyamat minden évben sok időt igénybe vett, mi azonban egy percig sem bántuk.

Egyszer csak kezeim közé akadt egy sötétzöld doboz, fekete szalaggal átkötve. A rá kötött kis címkét megfordítva leolvastam a ráírt nevet, mire azonnal kiesett a kezemből; az ajándékot Tom Denem részére címezték. Ő az a bizonyos fiú, aki után évek óta epekedek, az életében én mégis csak egy mellékszereplő vagyok, aki a háttérben bujdokolva teszi magát észrevehetetlenné. Egy dolgot azonban nem értettem; Tom, akárcsak én, árva. Azonban vele ellentétben engem egy idő után örökbefogadtak. Tom születése óta árvaházban éli az életét. Mióta a Roxfortban tanul, csak nyaranta látogat vissza, legnagyobb örömére. Mégis ki küldhet a mindig különc Tom Denem-nek karácsonyi ajándékot? Az eddigi évek folyamán csak a ,,barátai" vették a fáradságot erre a gesztusra.

Visszatettem a kis csomagot a helyére, és Alice-el tovább kutakodtunk saját ajándékaink után. Egy vörös, apró fenyőkkel díszített dobozt kezembe véve tudtam, hogy ráakadtam az egyik ajándékomra. A rajta pihenő zöld, masnira kötött szalagot egy mozdulattal kibogoztam, és lehullva egy levelet fedett fel maga alatt. Nekem volt címezve:

,, Boldog karácsonyt Gracie! Reméljük jól telik a téli szüneted, és minden rendben van. Ami az ajándékodat illeti, nagyon különleges és szívhez szóló meglepetést választottunk neked."

Szeretettel: Anya és apa

Boldogan olvastam a nekem szánt sorokat, majd izgatottan a dolog legjobb részéhez értem; lekaptam a doboz tetejét, majd a benne lévő dologtól azonnal elállt a lélegzetem; egy gyönyörű, smaragdokkal díszített ezüst karkötő tárult szemeim elé. Kiemelve a dobozból jobban szemügyre vettem, ami csak még drámaibb hatást keltett. A smaragdok gyönyörűen körbeölelték a karperec ezüst alapját. Azonnal oda is nyújtottam Alice-nek, és megkértem, hogy segítsen feltenni. Az eredménnyel maximálisan elégedett voltam, tökéletesen összhangban volt szemeimmel, és szőke, váll alá érő hajammal. Perceken át a tekintetem képtelen voltam elkapni az éjszerről. Elhatároztam, hogy örökkön-örökké, minden egyes nap viselni fogom.

Miután kibontottam az Alice-től kapott vadiúj könyveimet, és a mardekár mintájú zöld-ezüst hajpántot is, felpattantunk, és egy rövid készülődés után elindultunk a Nagyterembe reggelizni. A hatalmas, tágas terembe belépve még így, negyedszerre is elcsodálkoztunk a hihetetlen ünnepi hangulattól, amelyet az összkép nyújtott; összesen 12 feldíszített karácsonyfa sorakozott szerteszét a helyiségben, a házak asztalain pár különleges, alkalomhoz illő finomság várta a reggelizőket, az elvarázsolt égboltnak köszönhetően pedig a hóesés sem maradhatott el. Alice-el vidáman leültünk a mardekár asztalához, és nekiláttunk a finomabbnál finomabb ételek közül válogatni. A választásom végül egy bögre forró kakaóra és egy fahéjas zabkására esett. A karácsony hangulata körbelengte az egész kastélyt.

Hirtelen valaki leült mellém, az illatából azonban már messziről meg tudtam állapítani ki az. Tom hozzánk hasonlóan választott magának egy kis ételt, majd hozzálátott. A pillangók azonnal felébredtek a gyomromban, és rejtélyes módon azon a reggelen már egy falatot sem tudtam magamba erőltetni. Tom kellemes levendula illata beleégett az emlékezetembe az utóbbi évek során, és legbelül tudtam, hogy sosem fog feledésbe merülni.