A Véghez Közeledve - Tom Denem ff [BEFEJEZETT]

30. rész

- Gyere gyorsan! - hívott magával Midgen. Nem kellett sokat noszogatni, azonnal rohanni kezdtem, amerre mutatta. A Nagyterem felé vettük az irányt. Belépve minden egyes szem ránk szegeződött. Remek, másra sem vágytam, csak még egy kis figyelemre a mai nap után. Mind a négy ház asztala zsúfolfa volt, látszólag minden tanuló a helyén tartózkodott.
- Ülj le! - utasította Midgen suttogva, én pedig engedelmesen követtem tanácsát. Kínosan feszengve vettem tudomásul, hogy bármennyire is szerettem volna elkerülni Tom társaságát, sajnos ez most nem lehetséges. Óvatos mozdulatokkal ültem le mellé, ügyelve arra, hogy véletlenül se nézzek a szemébe. Nem kívántam újra szembesülni a rosszalló pillantásokat küldő szürke szempárral.

Ezer örömmel megkérdeztem volna Tom-tól, hogy mi folyik itt. De sajnos nem tehettem. Ha mégis megtenném, két opció közül választhatna, a válaszadást illetően; az egyik, hogy valami durva beszólással elküld a fenébe, a másik, hogy figyelmen kívül hagy. Tom higgadtságát ismerve valószínűleg az utóbbi lehetőséggel élne. Van egy olyan érzésem, hogy fog is.

Dippet igazgató úr kért egy kis szót:
- Üdvözlöm a kedves roxforti diákokat, és professzorokat. Sajnos egy kellemetlen, és szomorú eset kapcsán gyűltünk ma itt össze, amit mindjárt tudatok is veletek. Bizonyára értesültetek az utóbbi hónapban történt szerencsétlenségek felől. Most itt az eddigi két kővédermesztett diákunkról beszélek. A tanári karral van egy elméletünk, mégpedig, hogy a Roxfortról szóló egyik legenda igaz; a Titkok Kamrájának legendája - magyarázta, mire az utolsó mondat hallatán többen felszisszentek, és duruzsolni kezdtek mellettük ülő társukkal. - A mítosz szerint a Roxfort négy alapítója, Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig, és Mardekár Malazár között felhőtlen volt a viszony, mindaddig, ameddig szóba nem került a felvett diákok származása. Mardekár Malazár felvetette az ötletet, miszerint csak a varázsló felmenőkkel rendelkező ifjú mágusoknak kellene megadni a lehetőséget, hogy mágiát tanuljanak. A többi alapító elutasította ezt az ötletet, és az összes varázserővel bíró varázslót és boszorkányt felvették. Mardekár bosszúból épített egy helyiséget valahol a kastélyban, amit a Titkok Kamrájának nevezett el. Mielőtt végleg távozott az iskolából, lezérta a kamrát, és figyelmeztette alapító társait, a lezárva maradását illetően. Azt mondta, ha majd egyszer eljön az ő méltó utódja, kinyitja a kamrát, és kiengedi a benne lakozó lényt, aki megtisztítja a Roxfortot a mugliszületésű, és félvér diákoktól, védve ezzel iskolánk hírnevét. A legenda szerint az a bizonyos lény nem más, mint egy szörnyeteg - avatott be minket a dolgokba, és a legtöbben kényelmetlenül fészkelődni kezdtek helyükön.

Persze én meg Tom tudtuk a teljes igazságot. Bármennyire nehezteltem rá, eszemben sem volt elárulni legféltettebb titkát. Nagy bánatomra Dippet igazgató úr folytatta untató monológját. - Értesüléseink szerint Mardekár Malazár utódja jelenleg itt tanul az iskolában, és feltárta a Titkok Kamráját. Ha a tettes most azonnal színt vall, enyhítünk a büntetésén, és Azkabanba zárás helyett csupán eltanácsoljuk! - magyarázta. A szemem sarkából figyeltem Tom minden egyes mozdulatát, azonban tudtam, hogy eszében sem lesz felvállalni tetteit, és eltanácsoltatni magát az egyetlen biztos ponttól az életében.

Az igazgató szétnézett a teremben, gondolom ijedt pillantás után kutatva, amivel a tettes leleplezné magát. Talált is bőven, mivel nagyjából mindenki megrémült. Az én arcomon csak hamis meglepettség ült, mivel a nyugodtságommal csak elárultam volna, hogy többet tudok a kelleténél. Tom is ezt a módszert választotta. - Hát így állunk - biggyesztette le a száját, és csalódottan végignézett rajtunk, a diákjain. - A kővé dermedt társaitok állapotáért felelős tanuló 24 órát kap tettei felvállalásáért, ellenkező esetben súlyosabbá tesszük büntetését, amit azonnal be is hajtunk rajta, mikor fény derül kilétére - újította meg a dolgokat, majd látva, hogy még valami eszébe jutott, visszafordult felénk, és folytatta:
- Az újdonsült szabályok a következőek:
- Este hat óra után a diákok épsége érdekében a folyosókon, illetve bármilyen klubhelyiségen kívüli helyen tartózkodni tilos.
- Órák közti szünetekben az első, másod, harmad, illetve negyed éves tanulók professzor felügyelete nélkül nem közlekedhetnek a folyosókon.
- Az étkezésekre mindenki pontosan érkezik, az adott ház prefektusának kíséretében. A reggeli időpontja 7:00, az ebédé 12:00, a vacsoráé pedig 17:00.
- Ha bárki bármilyen információról értesül, azt azonnal köteles megosztani egy professzorral, vagy velem. Amennyiben valaki valamit elhallgat, büntetést szabunk ki rá.

Az utolsó szabály hallatán azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és kissé pánikba estem. Ha tudomására jutnak, hogy minden részletet pontosan ismerek hetek óta, azonnal eltanácsolnak, és komoly problémáim is adódhatnak belőle. Mégis úgy gondoltam, hogy megéri kockáztatnom.