Sunagakurén kívül

Tisztázás

- Ti is foglaljatok helyet, ott ahol szeretnétek, ha jól viselkedtek, nem lesz ültetés – fordult a mellette álló ninjákhoz Iruka.

- Kérlek, Istenem, csak ne ide üljön a vörös hajú – imádkozott Kiba, amit Shino azért túlzásnak tartott.

Ezzel szemben Shikamaru abban reménykedett, hogy a szőke hajú lány, minél közelebb ül hozzá, és ez által jobban megismerheti. Ez nem rá vallott, ő az a típus, akit semmi sem érdekel úgy igazán. Egy szőke hosszú hajú lány is ugyan úgy tett, mint Kiba, ő nem más volt, mint Yamanaka Ino.

- Mit csinálsz, Ino? – érdeklődött halkan a mellette ülő Hyuuga Hinata.

- Nem szeretném, hogy azaz őrült ide üljön – válaszolt remegő hangon. – Meg kell hagyni, hogy helyes, viszont nagyon ijesztő. Ha választani kéne közte és Sasuke között, akkor természetesen Sasukét választanám. – Tette hozzá vörös arccal, de ez Hinatát már egyáltalán nem foglalkoztatta.

- Ino, ez senkit nem érdekel – szólt bele lenézően Hyuuga Neji. – Abban viszont egyet értek, hogy inkább a Batman srác üljön ide, vagy a szőke hajú csaj – fejezte be.

A hangzavar időközben egyre nagyobb lett a teremben. A három homokrejteki még mindig a tanári asztal mellett állt, pásztázva a szabad helyeket.

Először Temari indult meg egyenesen a harmadik sor felé, miközben az összes szem rá szegeződött. A harmadik sornál jobbra fordult, és leült pontosan Misa mellé.

Nővérét Kankuro követte, de csak a második sorig ment, szintén jobbra fordult, majd leült Misa elé.

Őt is szemmel követte az osztály. Végül Gaara is elindult, rá inkább feszülten figyelt mindenki, hiszen senki sem akarta, hogy mellé üljön.

Miközben a vörös hajú fiú fellépett a harmadik emeletre, egy hideg pillantást vetett az őt bámuló Misára.

Misában hirtelen meghűlt a vér, Gaara szemeiben nem volt semmi, teljesen közömbösen nézett a lányra. Gaara levette a tekintetét a lányról, majd fellépett a negyedik emeletre, és leült Misa mögé.

- Mi a franc? Itt is van egy csomó hely, ők meg pont úgy ültek le, hogy közrefogják Misát? – mérgelődött Shiro egy közepeset csapva a padjára.

Tojou erre csak sóhajtott.

- Én sem bántam volna, ha közelebb ül a homokrejteki csaj, de mindegy, lehet jobb ez így – hajtotta vissza a fejét a padjára Shikamaru.

Sasuke a válla fölött szúró szemmel nézett végig a vörös hajú fiún, aki karba tett kézzel ült. Az osztályban az elmúlt fél órában nagyon nagy lett a feszültség, de ez várható is volt.

- Most hogy mindenki elfoglalta a helyét, elmondanám, hogy miért is vagytok itt és mi a pontos célja ennek az egésznek – szakította félbe a beszélgető diákokat Iruka. – Az ok nagyon röviden az, hogy az Öt Nagy Nemzet között fenntartsuk a békét, már amennyire ez lehetséges – vágott a közepébe.

A hír hallatán sokak ledöbbentek, de volt, akit ez egyáltalán nem lepett meg, vagy csak egyszerűen nem érdekelt.

- Habár, ez nem ilyen egyszerű – szólt közbe Kakashi. – Nem a tökéletes világot szeretnénk megalkotni, mert azt lehetetlen, csupán az országok közti háborúkat szeretnénk elkerülni. A falvak között mindig is lesznek ellentétek, ezért is van szükség ninjákra. Szerintem, ez még nem nagy probléma. Az már sokkal nagyobb gond, ha két falu viszálya miatt, az országuk is harcba kezd. Ha két ország harcban áll, a szövetséges országoknak kötelességük segíteni. Így hamar belekeveredhet a másik három ország is, ami egy újabb Nagy Shinobi Háborút eredményezne. Az idősebbek ezt már belátták, és mivel ti vagytok a jövő nemzedékei, nektek is meg kell értenetek, ezt a fontos tényt. Az itt létetek alatt az együttműködésé lesz a főszerep. Nem várjuk el tőletek hogy puszipajtások legyetek, csak próbáljatok meg civilizáltan egymás mellett élni, és erősítsétek, a kötelékeket amennyire csak lehet – zárta le a témát Kakashi.

- Ez aztán kellemetlen lesz – jegyezte meg félálomban Shikamaru.

- Milyen beszariak – sziszegte halkan Gaara.

Misa ezt a mondatot fél füllel halotta, és halkan elgondolkodott.

- Miért? Ő talán olyan erős lenne, hogy nem fél a háborútól, vagy más oka van, ennek a túlzott magabiztosságnak? – kérdezte saját magától alig halhatóan.

Ezt, viszont a mellette ülő Temari hallotta meg, de nem reagált rá.

- Van még itt valami – vágott ismét közbe Iruka. – A szállássokkal szeretnék még közölni pár dolgot. Minden csapat külön helyen fog lakni, országok szerint.

- Kiosztok minden csapat egy-egy tagjának egy térképet, ezek elvezetnek, majd titeket a szálláshoz. Ha valaki esetleg nem találná meg, az nyugodtan kérdezzen meg valakit a faluból – motyogta alig érthetően Kakashi, majd kiosztotta a térképeket.

- Így a legjobb, legalább egy házban leszünk Misával, így nem fog zavarni se a nagyképű Uchiha se a hátborzongató homoki – örült a helyzetnek Shiro.

Mint mindig Tojou most se értette társát, ezért inkább ráhagyta mit sem törődve vele.

- Mi ez az őrültség? – kiáltott fel Kankuro. – Miért nem a chuninok és jouninok vezetnek el minket a szállásokhoz?

- Azért, mert jelenleg nem vagyunk elegen a faluban ehhez, ennél fontosabb feladataink vannak – válaszolt higgadtan Kakashi.

- Fontosabb feladat, mi? Inkább csak nem akarja pazarolni az idejét, hogy ki tudja olvasni azt a perverz könyvet – mondta halkan a padon fekvő Naruto.

A csengő megszólalásával az első napnak vége is lett. A nap végére kellőképpen elfáradt mindenki, de hátra volt még egy nem kötelező ebédszünet. Ha valakinek nem volt halaszthatatlan dolga, az maradt ebédelni, sokaknak ez volt nap fénypontja.

- Végre kaja, kaja! – zendült rá egyszerre Naruto és Chouji.

Az osztály kivonult a teremből, le a lépcsőn, egyenesen az ebédlőbe. A diákok közül, csak egyetlen ember nem fordult be az étkezőbe. A vörös hajú fiú a falnak dőlt ölbe tett kézzel, fejét kicsit lehajtva, a lopótököt maga mellé tette.

Mikor Misa meglátta, egy pillanatra megállt, és kérdően nézett a fiúra. Gaara nem figyelt a lányra, bár a jelenlétét érezte. Misa belefeledkezett a vörös hajú fiú bámulásába, csak az zökkentette ki, hogy hátulról valaki finoman meglökte.

- Gomen, inkább menjünk be és az asztalnál beszélgessünk egy kicsit – mosolygott rá egy szőke hajú lány.

- R-Rendben – válaszolt megszeppenve Misa.

Az ebédlő óriási volt, a konyhából jó illatok áradtak és az ott dolgozók is vidáman végezték a munkájukat. Az asztalok tömör fából készültek, egy asztalhoz maximum hat ember ülhetett le. Az ennivalóért sorba kellett állni, de akadtak olyanok is, akik otthonról hoztak maguknak kaját. Egy műanyag tálcát kellett levenni, amit letettek egy hosszú fém lapra, amin a tálcát végig csúsztatva ki tudták választani, hogy miből is szeretnének enni. Először jött a leves, aztán a második, ami általában főzelék volt, végül pedig mindenki kedvence, a desszert. A menü naponta változott.

- Shiro, hova üljünk? – kérdezte a társát Tojou.

- Hülye kérdés, még jó, hogy Misa mellé – válaszolta Shiro, miközben figyelte a helyeket.

- De Misa mellett már ülnek, és ha jól látom az egyik homokrejteki az – lombozta le a kékhajú.

- Micsoda? – kapta oda a fejét Shiro. – Nem igaz, hogy nincs miattuk egyetlen rohadt szabad percünk se. – Akkor csak üljünk minél közelebb, majd legfeljebb megkérdezzük tőle, hogy miről beszélgettek – agyalt rajta.

Tojou most is követte a fehér hajút, mint általában.

Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett :)
Ha tetszett, nyugodtan csillagozz/véleményezz :)