Sunagakurén kívül

Adj bele mindent!

Kiba kissé megtépázva tért vissza a lelátóra. Mosollyal és némi önelégültséggel vette tudomásul, hogy legyőzte Chojit. A harc nem volt véresen komoly, mivel ez csak a csapatokba kerülés sorsáról döntött. Mellesleg ismerték is egymást, hiszen mindketten konohaiak. Tsunade örömmel figyelte a páholyból a sajátjai ragyogó teljesítményét.

- Következő harc résztvevői Sasbaku no Temari és Yamanaka Ino! Lépjetek elő! – mondta a lent lévő bíró.

Temari egy mozdulattal leugrott a harctérre, míg Ino lassan sétált le a lépcsőn, puszit dobálva néhány srácnak. Miután leért, szemtől szemben álltak, és végigmérték a másikat. A homokrejtekiből sugárzott az önbizalom és a harci kedv. Ugyan ezt Inóról már nem lehetett elmondani.

- Kezdjétek! – intett a felügyelő.

A sötétkék szemű nem is vesztegette az idejét, előkapta hatalmas legyezőjét, majd kitárta azt. Eközben Ino két kezét összetéve próbálta bemérni az ellenfelét, és használni rajta az elme irányító jutsut. Ez azért nem sikerült, mert Temari végig maga előtt tartotta a legyezőjét, annak ellenére, hogy nem ismerte a konohai képességét. A homokrejteki kunoichi végül megelégelte a semmittevést és egy óriásit suhintott a kezében lévő tárggyal. A szélviharnak akkor ereje volt, hogy még a fent lévők valamennyiének is bele kellett kapaszkodni az előttük lévő korlátba. Inót ez az erős széllökés, olyan erővel csapta neki a falnak, hogy attól el is ájult.

- Ilyen könnyű volt? – csodálkozott Temari.

- A győztes Sabaku no Temari! – jelentette ki a jounin.

A fentiek nagy része csak ámuldozott a jutsu és Temari erejét látván, köztük Misa is. Shikamaru csak sóhajtott egyet, mivel már nem egyszer látta ezt a gyilkos technikát.
Inót Asuma-sensei felvitte a lelátóra, egy kicsit megpofozta, amitől a lány magához is tért. Temari ezalatt begyűjtött néhány gratulációt.

- Ilyet még soha nem láttam! – mondta széles mosollyal a smaragdzöld szemű, a már mellette álló barátnőjének.

- Ugyan... azért nem volt olyan nagy cucc... – szerénykedett a szőke.

- Te vagy a legerősebb kunoichi, akit valaha is láttam! – folytatta Misa.

- Köszi! De tőletek is elvárom a győzelmet!

- Naná! Én leszek a Hokage! – ordította feltüzelve az Uzumaki.

- Egyébként nézd! – mutatott a fekete hajú a túloldalra, Temarit megbökve.

A szélhasználó elnézett a mutatott irányba, és észrevette a vörös hajú öccsét.

- Csak ideért – mosolygott a sötétkék szemű.

Gaara szokásához hűen, ölbe tett kézzel állt a fekete ruhás testvére mellett. Kankurót ettől a frász törte ki. Egyszerűen utálta a vörös hajút, főleg a labilis lelki állapota miatt. A türkizkék szemű hirtelen rápillantott az őt bámuló barna hajúra.

- Mi olyan érdekes, faszfej? – kérdezte ingerülten.

- S-semmi... – válaszolt bátyja, kicsit megremegve.

Ezek után inkább már rá sem nézett, nehogy baja legyen belőle. Közben már kezdetét vette a következő meccs, Sasuke és Lee között. A harc alig három percig tartott, és az Uchiha győzelmével zárult. A mérkőzés végeztével, amennyire nagyképűen csak lehet, elhagyta a harcteret, miközben egy kéjes mosolyt küldött Misa felé. Hihetetlen ováció fogadta az ébenfekete szeműt, pláne a lányok részéről.

- Láttad ezt? Ilyen egy igazi Uchiha ereje! Most már be kell látnod, hogy nincs nálam jobb shinobi! – gondolta magában, végig a felhőrejteki lányt nézve.