Sunagakurén kívül

Őrült szülinap II.rész

Shiro kissé idegesen csukta be maga után az ajtót. Felidegesítette, hogy pont a legrosszabbkor érkezett meg a vörös hajú.

- Ez lett volna a tökéletes alkalom a csókra. Mindent megtudtam volna. Ha engedi és még vissza is csókol, tudtam volna, hogy el tudom rabolni a szívét, ha keményen küzdök érte. De miatta semmit sem sikerült elérnem. Csak annyit, hogy Misa örült, hogy újra láthatja! Picsába! - dühöngött magában, miközben helyet foglalt Tojou mellett.

- Mi történt?

- Megjött Gaara... - fújta ki magát.

- Talán így a legjobb.

- Miről dumálsz?! Nekem aztán nem jobb! Elküldöm azt a levelet „neki" - szögezte le a Seto.

- Megőrültél – csóválta a fejét a társa.

- Ez van! Én tényleg nem akartam... de már mindegy. Így lesz és kész!

Tojou ezek után egy nagyot kortyolt az italából és bámulta a tömeget. Őt azóta sem érdekelte ez a szerelmi ügy.

A bulin azóta is mindenki remekül szórakozott. Temari, Shikamaru, Naruto, Hinata, de még Kankuro is jól érezte magát. Sasuke azóta a látómezőben sem volt.

Kint még nagy pelyhekben szakadt a hó, de két fiatalt ez látszólag cseppet sem zavart. Misa csak állt és szinte az arcára is fagyott a szívből jövő mosolya. Gaara ekkor ugrott le a kőoszlopról lazán, majd a fekete hajú felé közeledett. Misával ellentétben az ő arcán nem volt mosoly, de inkább az lett volna a furcsább, ha lett volna. A lány ehhez az arckifejezéshez már igazán hozzászokott.

- Féltem, hogy nem jössz el végül – szólt oda az éppen elé lépőnek. A vörös néma csendben fürkészte a lány csillogó tekintetét.

- Megígértem – mondta némi késéssel.

- Annyira örülök! - ölelte át a fiút egy pillanat alatt. Annyira váratlanul, hogy a homokinak védekeznie sem volt ideje. Talán most nem is akart volna.

- Volt még egy kis elintézni valóm – óvatosan a kunoichi feje búbjára helyezte a kezét, alig észrevehetően megsimogatva. Igen... ez a mozdulat egyáltalán nem vallott rá, de a lánnyal másmilyen volt. Már számára sem tűntek annyira idegennek az ilyen mozdulatok.

- Miféle? - nézett fel rá a smaragdzöld szemű egy aprót hátralépve tőle.

- Sakura – ejtett ki egyetlen szót a száján.

- Sakura? Találkoztál vele ma este? - kérdezte, de próbálta nem túl féltékenyre venni az alakítást.

- Igen. Mikor megérkeztem követett. Kért egy kis segítséget.

- És te erre? - kíváncsiskodott.

- Tudnál szólni Narutónak és Shikamarunak? - kérte meg gyengéden.

- Te nem jössz be?

- Nem szeretnék.

Misa kedvetlenül a földre nézett, csak bámulta a hópelyheket, amint egyre vastagabb takarót alkotnak. Nem sokkal később megfordult, majd az ajtó irányába lépkedett.

- Szólok nekik – mondta halkan.

Hirtelen nem tudta hová tenni a fiú furcsa viselkedését. Valahogy kettős érzelem járta át, ahogy ropogott a friss hó a lába alatt. Már az ajtóhoz ért, mikor is Gaara hangja megfékezte.

- Hozd a kabátod is. Mutatni akarok valamit – eresztett el egy kis mosolyt.

Misa alig hitt a szemének, hogy ismét rá mosolyog a homoki. A melankolikus kedve azonnal el is szállt. Utálta a fiút azért, hogy ilyen könnyedén a fellegekbe tudta repíteni a lelkét. De talán ez így is van jól, ha nem így lenne, nem is mondhatná ki, hogy szerelmes. A kunoichi válasza egy nagy bólintás volt erre. Benyitott a zajos helyiségbe és eltűnt a fiú szeme elől. Gaara addig az oszlopnak dőlve várakozott.