Sunagakurén kívül

Temari és Shikamaru

A reggel a szokásosnál hűvösebb volt. Misa nem aludt túl sokat, de mégis kipihentebbnek érezte magát, mint eddigi ittléte alatt bármikor. Tekintettel az időre, vastagabban öltözött, mint általában. Felülre egy sötétkék topot vett, rá egy fekete pulóvert, alulra pedig egy hosszú szárú farmert. Az öltözködési stílusa lazább volt, mint a konohai lányoké. Ez volt az első nap, hogy nem aludt el, ezáltal nem is késett el az iskolából. Még Shirónak sem kellett sürgetnie, sőt, ő még később készült el. Misa lement a konyhába, és hárman együtt reggeliztek meg.

- Merre jártál tegnap? – kérdezte Shiro női csapattársát az asztalnál ülve.

- Temarinál – válaszolt röviden, tekintetét az ételen tartva.

- Már megint a homokrejtekiek… - jegyezte meg nem tetszésének hangot adva.

- Talán baj?

- Nem! Azt csinálsz, amit akarsz! – állt fel az asztaltól.

- Már megint kezdi – sóhajtott egyet Misa.

Tojou szokás szerint nem avatkozott bele. A rövid beszélgetés után feszült lett a légkör, senki nem kezdeményezett beszélgetést a másik felé. Az akadémiára is ugyanígy mentek be. Mindenki elfoglalt a helyét, és Iruka-sensei meglepetésére senki nem késett el. Azonban az órát így sem tudta időben elkezdeni, mert Naruto szája be nem állt. Csak azután maradt csendben, miután a sensei mérgében hozzávágott egy krétát. Iruka megköszörülte a torkát, majd hozzákezdett.

- Először is, van két jó hírem a számotokra,.

A mondat után a diákok árgus szemekkel figyelték a tanárt.

- Az egyik az, hogy ma csak három óra lesz megtartva – hadarta el.

Hiába szerette volna folytatólagosan mondani, a hír hallatán egy csapásra óriási hangzavar lett. A leghangosabbak között volt természetesen Naruto, Kiba és Choji. Iruka hosszú tanári pályafutása során már megtanulta, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, kezét a táblára helyezte, majd körmeit sebesen végighúzta azon. A diákok egy emberként fogták be a fülüket.

- A második hírem pedig az, hogy a vizsgáig nem kell bejönni az akadémiára. Magyarul nem lesz tanítás.

Ennek még jobban örültek, de csak diszkrét keretek között. Nem akarták, hogy a sensei megismételje az előző mozdulatát.

- Miért nem kell jönni a vizsgáig? – kérdezte Sakura.

- Kit érdekel?! Fő, hogy nem kell, és kész! – üvöltötte le Naruto és Shikamaru egyszerre a rózsaszín hajú lányt.

Ez a konohai genineket egyáltalán nem lepte meg. Ők ketten voltak a lustaság megtestesítői.

- Ezt a két napot fordítsátok edzésre, és arra, hogy megismerjétek a másikat – foglalta össze Iruka.

A shinobik egy pillanat alatt elhalkultak, és egymást fürkészték. Több diák tekintete is megragadt a híres Uchiha Sasukén. Sakura ezt kihasználva közelebb húzódott a fiúhoz, azt a látszatot keltve, hogy együtt vannak. Sasukét ez nem izgatta, hiszen szeretett a középpontban lenni.

- Ő az! Az Uchiha klán utolsó tagja! – mondta remegő hangon egy ködrejteki ninja.

- Látom! De én inkább tőle tartok! – mutatott a vörös hajú fiúra egy másik genin.

- Őt kicsinálnám! – húzta ki magát egy harmadik tag.

- Szánalmas bolondok! – gondolta magában az esethez közel ülő Kankuro.

Gaara a szokásos módon ölbe tett kézzel ült, szemeit lehunyva. Néhány perc leforgása alatt mindenki az ellenséget látta a másikban. Az órák gyorsan teltek, így a tanításnak is hamar vége lett. Sok diák sietett haza, onnan pedig edzeni. Temari a szekrényeknél összefutott Misával.