Sunagakurén kívül

Zárka

Gaarát kivezették a teremből és bezárták maguk után az ajtót. A fiú egyszer sem nézett vissza, pedig Temari titkon remélte. A felhőrejteki kunoichi még mindig dühös pillantásokat vetett az öregemberre.

- Mindenki távozhat! – mutatott az ajtó irányába Tsunade.

Nagy nehezen Misa is elhagyta a csarnokot, igaz, nagyon feldúlt állapotban. Már csak a két őr, Shizune és a két Kage maradt bent. Tsunade nagy sóhajtással dobta le magát a székre.

- Biztos jó lesz ez így, Tsuchikage? – hagyta el szándékosan a „sama" jelzőt.

– Igen. A fiúnak ideje megtanulnia a leckét – mondta állva.

– Bele gondolt abba, hogy mi lesz, ha meghal? Ő mégis csak a Kazekage fia! – érvelt a szőke.

– Beleegyezett, innentől ez a saját felelőssége! – morogta.

– Csak nehogy katasztrófa legyen a vége.

Onoki csak egy nagyot nyújtózott.

- Ha nem bánja én visszamennék a szobámba – mondta a nyújtózkodást befejezve.

Tsunade csak bólintott egyet. Nem akart több időt szánni erre az ügyre. Ismerte az öreget, tudta, hogy soha nem fogja magát meggondolni. A Tsuchikage kinyitotta az ajtót és ki is lépett. Kiérve egy ismerős shinobit pillantott meg, aki a falnak dőlve várt. A Kage elsétált mellette.

- Örültem a találkozásnak, Uchiha Sasuke – szólt hozzá menet közben. – Ja és... köszönöm a levelet, amiben tájékoztattál a helyzetről – tette hozzá távolodva.

– Nincs mit – mosolygott a fiú.

Mikor már nem látta az apókát, elrugaszkodott a faltól és bement a Hokagéhoz. Ez a nőt enyhén mondva meglepte.

- Mit tehetek érted? – nézett fel írásából.

– Hogy fogadhatta ezt el?! Gaara már több szabályt is áthágott. Nem is beszélve arról, hogy Tojout is megsebezte az erdőben, amiről eddig még nem is tudott. A kirúgás a megfelelő büntetés ennek az átkozott jinchuurikinak! Ez kivételezés! – fakadt ki idegesen az ébenfekete szemű.

A hölgy látszólag nem is figyelt rá. Ettől Shizune meg is ijedt, hiszen ő ismerte a Sanin stílusát.

- Én az ön helyében...

– Elég legyen, Sasuke! – pillantott rá dühösen az asztal mögül.

A sharinganhasználó el is hallgatott hirtelenjében.

- Nem tudom, hogy miről és honnan tudsz, de fogd vissza magad, ha jót akarsz. Hogy jössz te ahhoz, hogy megkérdőjelezd a Hokage, azaz az én döntésemet?! Tojou pedig nem szólt erről, így már nem is lényeges – fejezte be a nő szikrázó szemekkel.

Az előtte álló konohai köpni-nyelni nem tudott. Bele kellett törődnie abba, hogy az ő pozíciója a Hokage alatt van.

- Tch! – vonult el mérgesen.

– Hé, Sasuke – állította meg a szőke. A fiú vissza is nézett.

– Tudod mi a legveszélyesebb fegyver?

– Az Amaterasum? – kérdezte komolyan. A Kage lemondóan sóhajtott. Bár nem döbbentette le az Uchiha egója.

– Nem. Az információ. Tartsd ezt észben. Szerintem figyelj oda magadra – nézett rá a nő úgy, mint aki mindent tud a feketéről.

– Úgy lesz! – távozott vérig sértődve.

Ez idő alatt egy vörös hajú fiú sétált nyugodtan két ANBU társaságában.