Sunagakurén kívül

Békés délután

Misa ezalatt végig az öreget nézte szikrázó szemekkel. Nagyon dühös volt, az egészet már a harc előtt igazságtalannak vélte. Komolyan gondolta, hogy megküzd a Tsuchikagével, ha úgy dönt. Mikor meghallotta a tompa puffanást, rögvest hátrafordult.

- Gaara! – hajolt le a kunoichi.

Gyengéden megemelte a fiú felső testét és az arcát fürkészte. Olyan nyugodt volt, mint, aki mély és kellemes álomba merült volna. De tudta, hogy erre kevés esély van a Shukaku végett. Arcáról néhány könnycsepp hullott le a vörös hajú mellkasára. Lágyan végigsimított a türkizkék szemű arcán, majd magához szorította.

- Ez mind az én hibám... – ostorozta magát keserű hangon.

– Orvosi alakulat! Azonnal lássátok el Gaarát! Vigyétek kórházba! – adott hangot szavának Tsunade.

– De...
– Semmi de, Onoki! Elég volt. Már lehet, hogy így is túllőttél a célon! – osztotta ki a felálló nő.

– Remélem belehal a sérüléseibe! – morogta Sasuke.

Temari és Naruto is leugrott a fiúhoz. Ezalatt már a hordágyra helyezték az orvosok.

- Nem lesz semmi baj! – nyugtatta Temari a feketét, kezét vállára téve.

Shiro és Tojou is leért a harcmezőre.

- Ha komolyan gondolja az öreg, mi leszünk az ellenfelei! – mondta határozottan a fehér. A hústorony is legalább annyira elszánt volt. Ez már Misa védelméről szólt. De a szívük mélyén tudták, hogy ez így helyes. Gaara tisztességesen nyert, ez dicséretre méltó.

- Onoki, hirdess végeredményt! – szólt rá a Hokage.

Az öregen tisztán látszott, hogy nem füllik hozzá a foga, de nem volt választása. Nem akarta Felhőrejteket és Konohát is magára haragítani. Nagy nehezen belement.

- A győztes a homokrejteki Sabaku no Gaara! – üvöltötte a levegőbe.

A tombolás persze elmaradt, de az öröm nem. Sokan megkönnyebbültek, hogy vége ennek az egész horrornak.

- Végre... vége – esett össze örömében Matsuri.

Ő is aggódott Gaaráért, de nem ment le hozzá, mikor még volt rá esély. Azóta már elszállították az orvosok. Kankuro egy szó nélkül távozott a helyszínről, Sasuke is, bár ő dühöngve.

- Hogy tetszhetett meg a harc folyamán?! Azt el kell ismernem, hogy nagyon helyes, és harc közben meg főleg. A vörös tincsei, hófehér bőre, türkizkék szemei... Nem gondoltam volna, hogy lesz valaki, akihez jobban vonzódom, mint Sasukéhoz. Ezt még tisztáznom kell magamban – kavarogtak Sakura fejében a gondolatok.

Nem sokkal ezután ő is elhagyta a csarnokot. A közönség soraiból is egyre több volt a csalódott távozó. Mindenki a démon vereségét jött volna megnézni, de ez elmaradt. A legidegesebb emiatt pedig Onoki volt. Legyőzte a két legjobb emberét, ez rá nézve megalázó.

- Holnap hazautazom, Tsunade-hime.

– Rendben – mondott rá ennyit.

Az öreg ezen nem is csodálkozott. Tudta, hogy minden, amit tesz, az részben a szőke hölgy ellen is szól. De bocsánatot ezekért nem kért, az nem is ő lett volna. Távozott megnézni a két tanítványát. Azt azért még ő is elismerte, hogy ez egy nagyon magas szintű összecsapás volt.

Misa kicsit megnyugodott, mikor látta a távozó apókát. Nem felejti el neki azt, amit tett. Bármikor összemérte volna vele az erejét.

- Gaara nyert! Hihetetlen! – hangoskodott az Uzumaki. Ő még mindig eléggé felfokozott állapotban volt. A többiek erre csak jókedvűen mosolyogtak.