Sunagakurén kívül

Őrült szülinap I.rész

A vörös hajú már befele menet elkezdte magáról lehúzni a pulóvert. Hideg volt és a hó is javában szakadt már, Gaara mégsem fázott látszólag. Ez azért is volt picit meglepő Sakurának, mert a fiú Sunagakuréból, egy sivatagból származott. Ám ezt inkább nem tette szóvá vendégfogadójának. A homoki egy hanyag mozdulattal ledobta a felsőjét a kanapé támlájára. Egy szót sem szólt, még csak rá sem nézett a rózsaszín hajúra. Egyenesen felment az emeletre, otthagyva a lányt. Sakura csak állt és nagyokat pislogott. Nem is igazán tudta, hogy mi tévő legyen, ezért jobb ötlet híján leült egy konyhai székre. Valamiért teljesen lenyugodott, mióta a lakásban volt. Nem volt tapasztalatlan ezen a téren. Jól tudta, hogy ez azért van, mert tetszik neki a vörös hajú fiú. Akaratlanul is elmosolyodott és próbált lazítani. Nem olyan nagyon sokkal később mozgást hallott fentről, aminek meg is örült. Egy keveset várt, de mikor rájött, hogy Gaara még nem fog lemenni, úgy döntött, hogy kezébe veszi az ügyet, és ő megy fel. Kifújta magát és el is indult az emeletre. Mivel három ajtó is volt, ezért az ajtó alatt kiszűrődő fényre koncentrált, aminek eredményeképp rá is lelt a fiú szobájára. Valami oknál fogva nem volt túl illedelmes és hirtelen, kopogás nélkül benyitott. A türkizkék szemű az ágy mellett állt, pont a lánnyal szemben. Igaz, ezt ő maga még nem láthatta, hisz' pont ekkora kapott magára egy bő pólót. Sakura a szemével még elkapta a pillanatot, és sikerült meglátnia Gaara izmos hasfalát és azzal együtt azt a bizonyos heget is. A konohai nem volt szégyenlős típus, így bátran tartotta pár másodpercig a szemeit a fiún.

- Miért jöttél fel? - jött az egyenes kérdés.

- Nem bírtam tovább várni.

- Nemsokára kész vagyok. Majd csukd be magad után az ajtót.

Sakura egyenesen a fiú türkizkék szemeibe fúrta a tekintetét. A kimenetel helyett inkább közelebb lépett hozzá. Gaara ez idő alatt már egy vörös pulcsiért nyúlt.

- Nem akarom, hogy itt hagyj! - mondta ki a semmiből Sakura. A vörös hajú egy pillanatra a lányra nézett, majd semmibe véve folytatta az öltözködést. - Miért nem maradsz itt? - folytatta. - Jól meglennénk. Beszélgetnénk vagy bármit, amit szeretnél – kérlelte a kunoichi. - Vagy akár...

- Csendet! - hallgattatta el egy szóval.

A rózsaszín hajú erre egy kissé össze is rezzent, annyira váratlanul érte a nyers elutasítás.

- Nem tudom, mit akarsz tőlem. Nem tudom, miért vagy itt. Az se érdekel, ha az a szerencsétlen Uchiha gyerek küldött. De rossz emberhez jöttél, ha lelki segélyre van szükséged. El fogok menni, és nem érdekel mit akarsz.

- Akkor mégis miért engedtél be?! - fakadt ki védekezésképp.

- Ha akarod egy darabig itt maradhatsz. Nem bánom, hiszen nem leszek itthon. De ha társaságra vágysz, akkor keress mást. Konohai vagy, ez pedig itt Konoha. Menj az egyik barátodhoz – húzta magára a felsőt ingerülten Gaara.

Egyáltalán nem volt az az idegeskedő típus. Sokan csak halvérűnek ismerték, most mégis bosszankodott. Zsebre tette amit kellett és ellépve a lány mellett, megindult az emeletről. Sakura azóta csak állt, mint egy szobor, de visszavágni nem tudott. Nem ment, mert tudta, hogy Gaarának igaza van. Konohaiként lett néhány jó barátja, akiket soha nem értékelt igazán. És lett sok rajongója, akiket csak a teste, külseje érdekelt. Ő pedig a rosszabbik utat választotta. A rosszabbikat... Sasukét. Egyetlen egy dolgot szeretett volna ma este, méghozzá azt, hogy Sabaku no Gaara ne hagyja egyedül. Ez a kívánsága azonban lehetetlennek tűnt. A gondolatait elhessegette a lány, majd sietve Gaara után rohant. A vörös még nem ment ki az ajtón, így a kunoichi még időben elcsípte.