Sunagakurén kívül

Titkok

Reggel minden diák korán kelt. Náluk korábban csak a postások keltek, akik már kézbesítették a leveleket és csomagokat. Ebben az időszakban, Konohában is elég hűvös volt reggelente. Ez a kelést még inkább megnehezítette. A ninják nagy része már el is indult az akadémiára, de kivételek mindig akadtak. Temari éppen végzett a zuhanyzással, felkapott egy fekete blúzt és egy hosszú farmernadrágot, tekintettel az időre. Mikor végzett, lesétált a konyhába, hogy összeüssön egy gyors reggelit. Mikor leért az emeletről, az ajtó előtt észrevett egy levelet. Gyorsan felkapta, majd megnézte.

- Ez nem lehet igaz, Kankuro! – kiáltott az emeletre.

Kankuro a szemét dörzsölgetve lejött az emeletről, látszólag nem rég kelt fel.

- Mi van már? Mit ordítozol korán reggel? – kérdezte ingerülten a barnaszemű.

- Majd megtudod, hogyha ezt elolvasod! – nyújtotta a levelet Kankuro felé.

Kankuro elvette, majd elolvasta. Az arcára teljesen kiült a döbbenet.
- Basszus! Szerintem jobb lenne, ha ezt itt hagynánk szem előtt. Végül is, ha róla van szó, nem kell aggódni – gondolkodott a bábhasználó.

- Ezt most nem értem, azt hittem, hogy a küldetés miatt vége, de úgy tűnik tévedtem - szomorodott el Temari.

- Szerintem ne várjuk meg Gaarát, majd beszélünk vele utána, elkésünk, ha nem sietünk! Összedobok pár szendvicset, aztán irány a suli – mosolyodott el Kankuro, nővérét bíztatva ezzel.

A barna hajú fiú, azonnal hozzálátott a szendvicsekhez, nővére pedig leült a konyhába.

- Remélem tényleg nem lesz semmi baj, valahogy olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban – mondta halkan Temari.

Még Temari elmerült a gondolataiban, testvére megcsinálta a reggelit, és már nyitotta is az ajtót.

- Feleslegesen aggódsz, nem lesz semmi gond! – nyugtatta nővérét Kankuro.

Kiléptek az ajtón, és már siettek is az akadémiára. Valószínűleg már el is késtek, de ezen változtatni már úgysem tudtak. Közben Gaara végzett a zuhanyzással, felkapott egy vörös pólót, rá egy ugyan olyan színű pulcsit, és lement a nappaliba. Tudta, hogy a testvérei már elindultak a suliba, de ez számára mellékes volt. Leért az emeletről a konyhába, majd az asztalra pillantott.

- Egy levél? – gondolta magában.

Kinyitotta és elolvasta. Miután a végére ért, összegyűrte és kivágta a kukába. Leült az asztalhoz, majd megreggelizett.

Időközben Misáéknál, Shiro és Tojou várt lent a földszinten.

- Mi lesz már? Siess! El fogunk késni miattad! – üvöltött Shiro az emeletre.

- Még zuhanyozok, gomenasai, menjetek csak előre, majd utolérlek titeket! – jött a válasz Misától.

- Nők… - mérgelődött a fehér hajú.

- Menjünk már, nem olyan fontos, hogy együtt menjünk, sőt! – húzta össze a szemét Tojou.

- Sőt? – érdeklődött a társa.

- Majd út közben elmondom, de induljunk már!

- Jól van – egyezett bele Shiro. – Akkor majd a suliban találkozunk! – kiáltott fel Misának.

- Rendben, addig is, sziasztok! - válaszolt a fekete hajú lány.

Amint meghallotta az ajtó csapódását, megkönnyebbült.

- Amióta megérkeztünk, Shiro egyre elviselhetetlenebb, néha már idegesítő – duzzogott a fürdőben.

Felvett magára egy topot és egy kisebb kabátot, mindkettő fekete színű volt. Magára vett még egy bő nadrágot, ami drapp színű volt. Ékszerei egyáltalán nem voltak. Lement a konyhába, készített magának két szendvicset, majd elindult az akadémiára.