Sunagakurén kívül

Jöjjön, aminek jönnie kell!

- Szögezzük le gyorsan, hogy már nem jöhetsz ide akkor, amikor csak akarsz. Már nem itt laksz – jelentette ki nem túl kedvesen Temari.

Kankuro erre csak elhúzta a száját.

- A lényegen ez nem változtat – felelte.

- Én inkább most magatokra hagylak – fordult meg Misa zavartan.

- Nem kell, azt akarom, hogy te is itt legyél. Végül is, amit mondani szeretnék az mindkettőtökre tartozik – tápászkodott fel.

- Hallgatunk! - fonta össze karjait maga előtt nővére.

- Igazából csak figyelmeztetni szeretnélek benneteket. Sasukéval kapcsolatban jobb, ha óvatosak lesztek. Sok őrültséget tett már, a két földrejtekit is ő bérelte fel anno, de ezt bizonyára már tudjátok.

- Tudjuk! Ahogyan azt is, hogy valamilyen formában te is a partnere voltál! Ez részedről nem képmutatás?! - dühöngött a szélhasználó.

A festett arcú genin erre csak egy nagyot sóhajtott.

- Mind a ketten teljes joggal vagytok rám dühösek. Amilyen voltam itt Konohában... megérdemlem. Csak el szeretném ásni a csatabárdot köztünk. Mindent nagyon sajnálok! Visszaszívok mindent, amit rád mondtam Misa. Önző és féltékeny voltam. Nem kérem, hogy bocsássatok meg és felejtsünk el mindent, de szerettem volna, ha ezt tudjátok – sütötte le szemeit.

A bocsánatkérés tisztának és őszintének tűnt.

- Mit gondolsz Misa? - nézett barátnőjére. A fekete mélyen gondolkodott.

- Nekem ehhez több időre van szükségem. Nem tudom, hogy eltudok-e nézni mindent, de értékelem, hogy ezt a lépést megtetted – mondta a fiúnak lágy hangon.

- Sajnálom Kankuro, de még nem tudok megbocsátani – hangzottak el a szavak Temaritól.

- Már annak is örülök, hogy meghallgattatok! Köszönöm! De van itt még valami, amit szeretnék elmondani. Nektek valószínűleg jó hír lesz.

- Micsodát? - csodálkozott rá a smaragdzöld szemű.

Kankuro végignézett a két lányon, és akaratlanul is elmosolyodott. Jólesett neki, hogy a sok rossz ellenére is, türelmesen meghallgatták.

- Néhány nap múlva elhagyom Konohát és visszatérek Sunába. Ez már biztos, a Hokagéval is meg lett beszélve – jelentett ki egyszerűen a bábmester.

A két kunoichi szeme egyszerre kerekedett ki. Lehet, hogy Kankuro nem állt már hozzájuk olyan közel, de egy ilyen hír akkor is nagy hatással bír.

- Miért?! Mi történt? És miért ilyen váratlanul? - faggatta hirtelen a szőkeség.

- Nem szeretnék tovább itt maradni. Plusz apánknak szüksége van valakire, aki segít neki otthon, amíg Gaara vissza nem tér. Természetesen befogok számolni mindenről... az itteni viselkedésemről is – fejezte be halkan.

- Valóban ezt szeretnéd? - kérdezte komolyan.

Misa jobbnak látta, ha ebből inkább kimarad. Ez családi ügy volt. Meghúzódott inkább a háttérben.

- Igen! Ezért is akartam előtte bocsánatot kérni tőletek. És persze majd Gaarával is beszélnem kell. Az kemény lesz... - gondolt bele.

- Én még szeretnék időt kérni – vette át a szót testvére.

- Megértem. Este valószínűleg találkozunk, remélem addig át tudod gondolni. Szeretném, ha újra béke lenne köztünk, és veled is... Misa – tekintett a néma lányra.