Sunagakurén kívül

Kutatás

Délutánra már alig maradt olyan shinobi, aki ne tudta volna, hogy másnap ki ellen fog megküzdeni. Az első forduló végeztével mindenki hazafelé vette az irányt. Misa még váltott néhány szót a homokrejteki kunoichivel, majd két társával együtt távozott.

- Nektek ki ellen kell majd harcolnotok? – kérdezte vidáman a hátul kullogó Misa.

- Uzumaki Naruto – felelte kedvetlenül Shiro.

Ezt követően a fekete hajú lány egy pillanatra megtorpant, majd elmosolyodott.

- Jobb lesz, ha vigyázol! Naruto erős, ha nem figyelsz könnyen ki is kaphatsz – mondta az előtte lévő fiúnak.

- Persze, persze... – legyintett.

- Na, és te kit húztál? – fordult másik társa irányába a smaragdzöld szemű.

- Nem fontos! – válaszolt Tojou.

Misa ezt egy kissé gyanúsnak vélte, ezért hirtelen elé ugrott.

- Mondd el! Kérlek! – könyörgött neki csillogó szemekkel.

A kék hajú inkább kerülte női társa tekintetét. Attól függetlenül, hogy egy igazi hústorony volt, a lányok közelében szorongva érezte magát. Ezt a fekete nagyon is jól tudta, és megpróbálta az előnyére fordítani.

- Na, jó! Elmondom! Egy béna avarrejteki genint sikerült választanom! – üvöltötte el.

Miután elárulta, gyors léptekkel folytatta az utat.

- Ezt titkolta ennyire? – tette fel a kérdést magának Misa.

Erről hazáig már egy szót sem ejtettek.

Közben már a homokrejteki csapat is hazaért, igaz nem együtt. Elsőnek a szőke hajú lány, majd Kankuro és végül Gaara. A vörös hajú nem is maradt sokáig a szálláson. Néhány falatot evett, aztán el is hagyta a helyiséget. Ez idő alatt a két testvére meg sem szólalt.
A türkizkék szemű kilépett, majd behúzta maga utána az ajtót.

- Te nem találod ezt furcsának? – kérdezte a sötétkék szemű, testvérét.

- Mit?

- Ne legyél hülye! Gaara viselkedését – tért a tárgyra Temari. – Ilyenkor hátborzongató szokott lenni, ehhez képest most teljesen nyugodt volt. Lehet, hogy történt valami az erdőben – osztotta meg észrevételeit idősebbik öccsével.

- Szerintem, csak csillapította a vérszomját, és kinyírt néhány ninját – vette félvállról a bábhasználó.

- Talán igazad van! Remélem, minél tovább ilyen marad.

- Kétlem, szerintem holnapra visszatér a vérszomja is – sóhajtott a kanapén ülő fiú. – Egyébként nem tudod véletlenül, hogy ki ellen kell majd harcolnom?

Temari a kérdést követően lassan szürcsölgette a már lefőzött teáját. Közben végig azon törte a fejét, hogy elmondja-e vagy sem. Egy perc elteltével a szőke még mindig nem válaszolt, Kankurónak pedig elfogyott a türelme.

- Hé! Hallottad, amit kérdeztem? – ordított nővére felé fordulva.

- Igen, hallottam! De nem tudom, hogy ki lesz az ellenfeled – válaszolt meggyőzően.

- Mindegy! Bármelyik szánalmas vesztest könnyedén kicsinálom! – mondta nagyképűen, mint általában.

- Én Inót húztam – közölte a szélhasználó.

- Nem kérdeztem...

- Barom! – vágta hozzá a szőke.

- Megyek aludni! Holnap végre jönnek az éles harcok! – mondta, miközben felballagott az emeletre.