Sunagakurén kívül

Látásmódok

A két férfi csak ledermedve állt. A lilára festett arcú homoki a semmiből jött elő, és könnyedén hárította is a késeket. A csapatbeosztásnál már látták a fiút, ezért tudták jól, hogy ő is tud könyörtelen lenni.

- Még mindig itt vagytok, huh?! Húzzatok már el! – kiabált rájuk. Az egyik ettől még össze is rezzent.

– Gy-gyere! – húzta el a másik. Néhány lépés után visszanéztek, de a döntést nem bánták meg. – Ezek a homokiak vadállatok! Leszarják a küldetést, simán kicsinálnak csak azért, mert rossz a kedvük – mondta a kisebbik földi.

– Ja! Hagyjuk a csajt is! Félelmetes volt az aurája. Talán még meg is köszönhetjük a srácnak.

– Mindegy! – ugrott fel egy fára.

A két földrejteki el is tűnt a helyszínről, de valószínűleg még az erdőből is. Kankuro a lányt bámulta, aki teljesen közömbösen nézett vissza rá. A barna sóhajtott, majd belekezdett.

- Ne haragudj, hogy a múltkor olyan hülye voltam veled – mondta a kunoichinak.

– Elfelejtve.

– Nem tudtalak volna bántani – folytatta.

– Ha most vallomást akarsz tenni vagy hasonló, akkor felesleges. És nem is azért, amilyen velem voltál, sokkal inkább azért, mert Gaarával akartál kiszúrni. Holott testvérek vagytok – mondta ki nyíltan a fekete.

– De engem meg...

– Nem érdekel – vágott közbe lazán. – Nézzük egymást levegőnek inkább, mert nem vagyok kíváncsi a mondandódra.

– Miért? – nézett rá furcsán a homoki.

A smaragdzöld szemű csak egy fáradt sóhajt engedett el.

- Azért, mert közöd van Sasukéhoz, és aki vele kapcsolatban áll, az engem nem érdekel. Nála aljasabb ember nem sok van, és előszeretettel segítesz neki – mondta megvetve.

– Érdekes, hogy ide lyukadtunk ki. Erről szeretnék veled beszélni.

– Én meg nem – fordult meg. Már pont lépett volna, mikor Kankuro kérdése visszatartotta.

– Tényleg engem akart felhasználni? – tette fel a kérdést köntörfalazás nélkül.

Misa ezen egy pillanatig elgondolkozott, majd mosolyogva felelt.

- Igen. De erről inkább vele beszélj. Ő a nagy haverod – ironizált. – Sok embertől már lassan hányingerem van – fűzte hozzá halkabban.

A következő pillanatban már fel is szívódott. Semmi kedve nem volt Kankuróval ennél többet társalogni. Már úgy érezte, ő maga sem ugyanaz a kunoichi, mint aki erre a küldetésre jött. Bár ezt személy szerint nem bánta. Ráébredt arra, hogy a kedvességét sokan kihasználnák, és ebből nem kért. Annak azért legbelül örült, hogy a homoki fiú kicsit észbe kapott. De jelenleg csakis Gaara testi épsége, állapota izgatta. Tovább haladt a kórház felé, még ha el is vesztegetett némi időt. A két földrejtekivel való találkozása pedig, mintha meg sem történt volna.

Kankuro egyedül állt szinte a semmi közepén, és a fejében csak ez járt: Miért verte volna át őt Sasuke? Hiába agyalt, ez nem fért a fejébe.

- Utána kell járnom! Lehet, hogy Sakura hazudott, belőle ezt ki is nézném. De Misa... Ő biztos nem – gondolta át. – Gaara, Sasuke... mindketten rohadjatok meg! – kiáltott az égbe.

A bábhasználó is elhagyta a helyszínt, nem meglepő módon már megint dühöngve. Nem ismerte volna be, de ma rájött, hogy miért is utálja talán még jobban az öccsét. Egy nyilvánvaló okból.