Sunagakurén kívül

A búcsú pillanata

*****

Naruto nem is húzta az időt, azonnal megindult a legalsó szintre, ahol barátját tartották őrizetbe. Mikor leért a hideg is kirázta a látottaktól. Sasuke szemei vérben forogtak, az öklei sérülésről árulkodtak.

- Hali, Sasuke – köszönt rá finoman a rókadémon.

Az Uchiha köszönés helyett csak fújtatott egyet, ezzel jelezve, hogy nem kér a fiú társaságából.

- Beszélnünk kell! Most! - ült le a zárka elé a tengerkék szemű.

Sasuke mélyen a szemeibe nézett, majd vállat vont.

*****

- Tudni akarom, hogy mi a franc folyik itt! Már régen beszélnünk kellett volna erről az egészről, ami a küldetés óta történik! Ha tetszik, ha nem, addig nem megyek el innen, amíg ki nem derítem az igazságot! - mondta komolyan a szőkeség.

- Az igazságot?! - kérdezett vissza gúnyosan az Uchiha. - Nem olyan bonyolult a helyzet, mint ahogy te azt gondolnád. Hatalmat akarok, és ehhez Misára van szükségem, ennyi az egész! - zárta volna rövidre.

- Misára? Mégis miért? - értetlenkedett a tengerkék szemű.

- Mivel ő nem más, mint Uchiha Misa! Vagy talán te még erről sem tudtál? - ült ki egy gonosz mosoly az arcára.

- Ezt meg mégis hogy érted?! És honnan veszed? - döbbent le Naruto.

- Történetesen a barátaitól tudok mindenről. Az apja egykori konohai shinobi volt, történetesen egy Uchiha. Felhőrejtekben ismerkedett meg az édesanyjával, ami miatt az Uchiha klán kitagadta és hallottnak nyilvánította őt. És bumm... a többit már gondolom tudod magadtól is – mesélte el nagyon felületesen.

Narutónak kellett néhány perc, hogy összeszedje a gondolatait és felocsúdjon a sokk hatásából.

- De ha ez még így is van... mi a fene köze van ennek most bármihez is?! - szinte ordította a kérdést.

- Te tényleg ostoba vagy, Naruto... - gúnyolódott tovább a fekete hajú. - Ő nem azért lett ideküldve, hogy teljesítse ezt a röhejes küldetést. Ő miattam van itt! - mutatott keményen magára. - Maga a Raikage szeretné, hogy én legyek a következő felhőrejteki Kage!

- Ez teljes képtelenség – rázta meg a fejét a jinchuuriki.

- Pedig nem az! És ez így is lesz! Amint én leszek a következő Raikage, első dolgom lesz elpusztítani ezt a hitvány falut!

- Te teljesen begolyóztál... - rázta meg a fejét Naruto, majd felállt. - Reménytelen vagy, Sasuke.

- Velem ne beszéljen így egy félkegyelmű! - lett egyre indulatosabb.

- Én tényleg próbáltam rád barátként tekinteni, és a végsőkig védeni, kiállni melletted. De úgy látom, hogy ezen a ponton el kell, hogy engedjelek. Amiket tettél és amiket most mondasz, az már számomra is túl megy minden határon – nézett le rá lesajnáló tekintettel. - Teljesen a fogságába kerített a saját hatalomvágyad, elvette az eszed és megrészegített.

- Kit érdekel a véleményed?! Te számomra mindig is egy senki voltál! - üvöltötte az ébenfekete szemű.

- Remélem egyszer még jó útra térsz és megváltozol – sétált az ajtóhoz Naruto. - De addig is... ne merészelj a barátaimnak és a falunak ártani, mert én magam állítalak meg! - vettet be egy gyilkos pillantást, ami látszólag hatásos is volt.

Sasuke egy pillanatra össze is húzta magát ettől.

Ennél több időt nem akart maradni egykori barátjánál. Úgy érezte, ha még egy sértést megenged magának a fekete, akkor ő maga tépi ki a rácsok mögül. A hallottakat még emésztette magában, de amiért jött, azt sikerült kiderítenie. Uchiha Sasuke soha nem fog megváltozni. Úgy döntött, hogy erről nem fog jelentést tenni Tsunadénak.