Sunagakurén kívül

Rejtélyes árny

Misa elköszönt Temaritól és Kankurótól. Felállt az asztaltól, és a társai után sietett, akik már az ebédlő bejárata előtt vártak rá. A három ninja kilépett az ebédlő ajtaján, először Tojou, aztán Shiro emelte rá a tekintetét a falnak támaszkodó vörös hajú fiúra. Shiro összeszűkült szemekkel nézett végig a homokrejteki shinobin. Gaarát ez egész hidegen hagyta, és egy pillantást se vetett rájuk, rezzenéstelen arccal és karba tett kézzel várta a testvéreit. Harmadikként Misa lépett ki az ebédlőből, és azonnal észrevette Gaarát. Erre akaratlanul is elmosolyodott. A vörös hajú fiú elfordította a fejét, és rideg arckifejezéssel egyenesen Misára bámult. Éppen oda akart menni hozzá a smaragdzöld szemű lány, hogy váltson vele néhány szót, ám ekkor Shiro megragadta a kezét.

- Menjünk már! Nézzük meg a szállásunkat, és pihenjünk le végre, mert én már kivagyok – törte meg a nyomasztó csendet Shiro, és magával rántotta Misát.

A fehér hajú próbálta távol tartani Misát a homokrejtekitől, és ezt nem is leplezte. Misa még egyszer visszanézett Gaarára, de a fiú csak a folyosó padlózatát bámulta lehajtott fejjel.

- Mi a fenéért kellett így elrángatnod?! Nem vagy az apám, és nem is vagyok már kisgyerek! – háborodott fel Misa.

- Ha tudni szeretnéd, akkor elmondom – sziszegte Shiro. – Azért, mert az a ninja veszélyes, és féltelek tőle! Nem akarom, hogy bármi bajod essen – mondta látszólag őszintén Shiro, de ez Misát egyáltalán nem hatotta meg.

- Egyszerűen csak önző vagy! Mindig is ilyen voltál. Mellesleg én nem hiszem, hogy valóban olyan félelmetes lenne, mint amilyennek beállítod. Különben is, küldetésen vagyunk, ahogy mindenki más is – fortyant fel a fekete hajú lány, bár érezte, hogy valahol mélyen Shirónak is igaza van.

- A chakrája elképesztően nagy, ezért elővigyázatos Shiro, de szerintem hagyjuk most ezt. Inkább keressük meg a kijelölt szálláshelyünket – zárta le a témát Tojou.

Eközben az ebédlőben Kankuro és Temari már befejezték az étkezést, és a kijárat felé sétáltak. Amint meglátták az öccsüket, a nővér szólt hozzá először.

- Bocsi Gaara, hogy ilyen sokáig tartott, de beszélgettünk egy lánnyal, és elszaladt az idő – mentegetőzött Temari.

Gaara egy szót sem szólt, csak ellökte magát a faltól, felvette a hátára a lopótököt, és elindult a kijárat felé.

- Megszokhattuk volna már ezt, őt úgyse érdekli, hogy mikor érünk oda. Már érzem, hogy nem lesz egyszerű az ittlétünk - sóhajtott lemondóan Kankuro.

Amint kiléptek az épületből, a szőke hajú lány elővette a térképet, és alaposan szemügyre vette azt. Ez majdhogynem hiába való volt, hiszen egyáltalán nem ismerték Konohát.

- Szerintem arra induljunk! – mondta Temari, miközben előre mutatott.

- Na, jól kezdődik... Lemegy a nap, mire megtaláljuk az épületet – bosszankodott Kankuro.

- Ha jól hallom, egy kis segítségre lenne szükségetek – jött egy hang hátulról, gazdája pedig Naruto volt.

- Mi tagadás, el kéne egy kis segítség. Megmutatnád ezt a helyet? – bökött a térképre a szélhasználó, Naruto felé nyújtva a tárgyat.

A szöszi a fejét vakarva nézte a térképet, és kis idő múlva rá is jött, hogy merre kell menni.

- Nincs is olyan messze, körülbelül harminc percre innen – közölte mosolyogva. – Egyébként a nevem Uzumaki Naruto, és egy nap én leszek a Hokage! – kiáltott fel.