Sunagakurén kívül

Együttlét

- Mi a... – fordult meg a földrejteki.

Misa szemei tágra nyíltak, mikor meglátta megmentőjét. A vörös hajú a homok segítségével ragadta meg a férfi karját. A másik shinobi a meglepettségtől lazított a szorításon, így a fekete hajú ki tudott szabadulni. Gaarához szaladt, majd fejét a mellkasára hajtotta, kezével pedig a pulcsiját markolta. A homokrejteki erre megpróbált nem odafigyelni. Dühösen nézte a két támadót.

- Mit akarsz itt? Húzz innen, vagy megölünk! – mondta az egyik.

- Én-én tudom ki ez! Ez egy szörnyeteg!! – hátrált rémülten a másik.

Mire észbe kaptak volna, a testüket már körülvette a homok.

- Nektek van végetek! – nyújtotta előre a karját a vörös.

- Gaara, kérlek ne tedd! – kérlelte a lány könnyezve, és még mindig hozzásimulva.

A türkizkék szemű néhány másodpercre lenézett a lányra, de nem szólt egy szót sem. A két földrejteki csak ijedten nézett a fiúra.

- Ebből majd tanultok – szorította össze tenyerét. A következő pillanatban csak a sikoltásukat lehetett hallani.

- Megölted őket? – nézett fel a vörösre a kunoichi.

- Nem. Csak eltörtem néhány csontjukat – válaszolt hűvösen. A fiú akaratlanul is érezte a testén a smaragdzöld szemű remegését.

- Hála az égnek – sóhajtott egy aprót a lány.

- Miért? Mi lett volna, ha megölöm őket? – kérdezte kíváncsian.

- Semmi. De te nem vagy olyan, mint ők!

- Én rosszabb vagyok náluk – mondta ki egyszerűen.

- Ez nem igaz! – szorította még mindig a fiút.

Gaara csak akkor kapcsolt, hogy végig rajta csüngött a felhőrejteki. Valami oknál fogva, most nem volt annyira elutasító a fiú. A homok elkezdett kavarogni körülöttük, amitől a fekete egy picit meg is ijedt.

- Ha már úgyis fogsz, akkor kapaszkodj erősen. Mutatok valamit – szólt a lánynak.

Misa jelezve, hogy megértette az utasítást, erősebben markolta a fiú pulóverét. A türkizkék szemű maga alá irányította a homokot, majd hirtelen elindultak felfelé a levegőben. A fekete lenézve, csak ámult a látványtól. Nem sokkal később megérkeztek egy magas épület tetejére. Gaara óvatosan landolt. A kunoichi ezután elengedte, majd lenézett az épületre.

- Wháó! – reagált a látottakra.

- Tetszik? – kérdezte a vörös leülve a háztető szélére.

- Még jó! Nagyon szép a kilátás is. Az idő is kellemes! – ült le ő is a vörös mellé.

- Ja. Elég sok időt töltök itt – mondta ki átlagosan. Misa a fiúra nézett, majd hirtelen beugrott neki valami.

- Szóval te voltál a tetőn lévő személy! Mikor első nap láttam valakit, igaz? – kérdezte izgatottan.

- Meglehet – nézett rá furcsán a fiú. – Mindig bajba kevered magad. Már meg sem lep, hogy ma is. Direkt csinálod, hogy valaki mindig megmentsen? Ez valami fétis? – gúnyolódott.

- Nagyon vicces! – grimaszolt a lány. – Egyszerűen csak ilyen a formám – sóhajtott.

- És mi történt a bulival? Nem azzal az önimádóval voltál?

- Sasukéval? De! Honnan tudod? – csodálkozott a lány.

- Csak láttalak vele – válaszolt egykedvűen.