Sunagakurén kívül

Revans

Korán reggel a fekete hajú nehezen nyitotta ki a szemeit. Több nehéz pislogással kellett magát rákényszerítenie a felkeléshez. A takaró teljes egészében rajta volt, egész testét elfedte. Egy nagyot ásított, majd oldalra pillantva nem talált senkit maga mellett. Egy fél másodpercre még az is megfordult a fejében, hogy az egészet csak álmodta, de aztán gyorsan el is hessegette ezt a butaságot. Mégsem lepte meg az, hogy Gaara már nem volt mellette, valamennyire számított is rá, hogy a homokrejtekinek valami elintézni valója lesz.

Lassan kikelt az ágyból, megdörzsölte a szemeit, majd ugyanilyen tempóban fel is öltözött. A mosoly még mindig nem tűnt el az arcáról, hiszen múlt éjjel a legcsodásabb éjszakáját élte át. Még mindig alig akarta elhinni, hogy lefeküdt Gaarával, főleg, hogy ennyire jó is volt vele.

Elintézte a reggeli teendőket, majd a konyhába cammogott csinálni egy kis reggelit és teát magának. Abban is biztos volt, hogy Temari még nem érkezett haza, hiszen reggel nyolc óra volt, az estét pedig a lány Shikamaruval töltötte. Plusz alkoholt is fogyasztottak, így a másnaposság sem egy elhanyagolható szempont. Egy óra alatt végzett mindennel, és hirtelen azon kapta magát, hogy nincs semmi dolga mára. Az akadémiára nem kellett bemenni, küldetéseket sem kaptak és semmi más utasítást sem. Jobban belegondolva az itt léte alatt ez volt az első ilyen nap, hogy nem tud magával mit kezdeni.
A hosszas agyalás közben hirtelen kinyílt az ajtó, és Temari lépett be rajta.

- Megjöttem! - kiáltotta el magát a szőke. Hangjából ítélve vidáman. Misa felkelt a kanapéról, majd üdvözölte ő is barátnőjét.

A homoki lány nem is húzta az időt, kifújva magát lecsüccsent a konyhai székre, teljesen nekidőlve a támlának.

- Milyen volt az estéd? - kérdezte Misa.

- Fuuu! Fantasztikus! Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk is. Habár gondoltam rád, hogy mi lehet veled, azok után ahogy elmentünk. Az öcsém olyan tapintatlak volt hozzád.... Végül is mi volt utána?

- Öhm...hát... - kezdett volna bele, de teljesen el is pirult, miközben helyet foglalt ő is.

Temari azonnal sokkal kíváncsibb lett és ki is egyenesedett.

- Na, mi van?! Mesélj már! - türelmetlenkedett.

- Mi is nagyon jól éreztük magunkat – mondta egy nagyobb mosollyal.

- Csak ennyi? Azt hittem nekem mindent elmondasz – sértődött meg viccesen. - Hé... az meg honnan van? - mutatott rá a nyakláncra.

- Tőle kaptam éjjel – markolt rá. - Ugye milyen szép?

- Tőle?! Ő képes ilyenekre?! Amúgy nagyon szép és jól is áll! - dicsérte meg.- Na várjunk csak...! Ti akkor most együtt voltatok? Úgy?! - lett egyre izgatottabb és rámenősebb a szőkeség.

- Igen! - mondta ki, bár nehezére esett erről beszélni.

- Hát ez elképesztő!! - pattant is fel egy hatalmas vigyorral és ledöbbenéssel együtt. - Milyen volt neked? Jól bánt veled? Nem volt túl erőszakos? Hogy érezted magad? - bombázta is meg azonnal.

- Egyszerre csak egy kérdést! És nekem nehéz ilyenekről beszélnem... még veled is.

- Bla bla bla... mondjad már inkább! – vigyorgott továbbra is a kék szemű. Ő nem az a fajta volt, aki túlságosan megértő vagy együtt érző, na meg a kíváncsiság is nagyúr. - Minél előbb mondod, annál hamarabb hagyom a faggatást.

Misa fújt egy nagyot, és rájött, hogy innen válaszok nélkül úgysincs menekvés. Magában azért megjegyezte, hogy a nővére csak olyanokat tud róla feltételezni, hogy vad, erőszakos volt vele. Ezért nem hibáztatta, hiszen ismerte Gaara életét, de talán ő egyedül ismerte az igazi személyiségét is. Ezt félre is tette magában és jólesett neki, hogy csak is ő ismeri igazán a fiút.