Sunagakurén kívül

Kezdet

Sunában az élet sosem volt felhőtlen, ez volt az a hely, ahol mindig történt valami érdekes és egyben hajmeresztő dolog. Ez a mai napon sem volt másképp.

Suna Negyedik Kazekagéja éppen a tanácsteremben ült, és a fejesekkel egyeztetett. Hogy miről, kiről vagy kikről, az is hamarosan kiderül. A városban a hangulat meglehetősen jó volt, mintha csak megérezték volna a változás szelét. A lakosok békésen beszélgettek, miközben lágy, kellemes szél fújt, annyira, hogy az már inkább simogató érzést keltett az emberekben. Felkavarta az álló port, de ez senkit sem zavart, hiszen itt, Sunában mindennapos és természetes volt. Ám az emberek arcáról a mosoly hirtelen lefagyott, mikor megláttak néhány személyt. A három shinobi közül azonban csak az egyiktől rázta ki a hideg őket, a légkör hirtelen pattanásig feszült.

- Látod őt? Ő az, a szörnyeteg! - mondta az egyik falusi férfi, remegő hanggal.

- Nélküle mindenkinek jobb lenne - tette hozzá a másik.

Akiről beszéltek, nem más volt, mint a "szeretet nélküli", ez a jel a homlokán élénkpiros vagy inkább vörös volt, mint a vér. Haja színe tűzvörös, szemei türkizkéken csillogtak, mint az ég egy szép nyári napon, bár a fagyos tekintete és a szóbeszédek miatt az egész falu rettegett tőle. A vörös hajú fiú alig lehetett tizenhat éves.
Alacsony növésű, hátán egy lopótökkel. A másik két tag korántsem volt ilyen félelmetes.

Az egyik egy idősebb lány volt, szőke haja négy copfba összefogva, fekete szemei tekintélyt parancsolóan hatottak. Körülbelül tizenkilenc éves lehetett, oldalán egy hatalmas legyezővel, valamivel magasabb volt, mint a vörös hajú öccse. A csapat harmadik tagjának az arcát lila festékcsíkok ékesítették, szintén idősebb, mint a vörös hajú fiú. Barna haja, és szeme átlagosnak mondható. Általában fekete cuccokban járkált, tizennyolc év körüli lehetett, két bábúval a hátán, ő volt a csapat legmagasabb tagja.

Ők hárman testvérek voltak, bár kapcsolatuk az öccsükkel megnehezített minden küldetést, nem tudtak neki parancsolni, bármennyire is próbálkoztak. Nem tisztelték, hanem inkább féltek tőle.

Mind a hárman a Kazekage irodája felé mentek, középen a vörös hajú, Sabaku no Gaara, jobb szélén a szőke hajú lány, Sabaku no Temari, és balszélen a barna hajú fiú, Sabaku no Kankuro.
Gaara érzéketlen arckifejezéssel haladt végig a szűk utcán, akire csak egy pillantást is vetett, annak az ereiben meghűlt a vér. A türkiz szemei kegyetlenséget sugalltak.
A csendet Kankuro törte meg:

- Kíváncsi vagyok, miért hívatott minket Apa, vagyis a Kazekage - mondta izgatottan.

- Nem hinném, hogy kis dologról van szó, lévén, hogy mindhármunkat látni szeretne - válaszolt Temari rosszat sejtően.

- Ohh, a fenébe, nagyon nem szeretnék Gaarával menni egy küldetésre, pláne, ha több napos vagy akár több hetesről van szó - gondolta magában Kankuro, aki még annyira sem jött ki az öccsével, mint nővére, Temari.

Mire észbe kaptak, már az iroda ajtaja előtt álltak, ahonnan kiszűrődött a hangos beszélgetés vagy inkább a ricsaj, amit a Kazekage és a tanács okozott. Ezt a tárgyalást a kintről jövő kopogás szakította félbe.

- Gyertek be! - szólt egy mély hang.

Temari benyitott, és a három genin belépett a szobába.
Kankurót és nővérét kellemetlen érzés fogta el, lábaik picit megremegtek, mikor megpillantották a komoly arckifejezésű tanácstagokat, és az apjukat. Gaara viszont rezzenéstelen arccal, és unott tekintettel lépett be, a falnak dőlt, majd várt.

- Amiről beszélni szeretnék veletek, nagyon fontos - kezdett bele a Kazekage, majd folytatta. - Bizonyára tudjátok, hogy ezt a gyűlést csak vészhelyzet esetén hívjuk össze, és ez most az, legalábbis ránk nézve - jelentette ki erőteljesen és magabiztosan.

A teremben nagy csönd lett úrrá egy rövid pillanatig. A szőke hajú lány, és Kankuro arcára kiült a döbbenet.

- Térj a lényegre, vénember - mondta Gaara lágy, és mégis hátborzongató hangon, türkiz szemeit összeszűkítve.

A Kazekage, és legkisebb fia között nagy volt az ellenségeskedés, mivel a vörös hajú fiút a saját apja már számtalanszor próbálta megöletni, sikertelenül.
A Kazekage sóhajtott egyet, de ez inkább azért volt, hogy nehogy felrobbanjon a dühtől, amiért a fia így beszél vele a falu vezetői előtt. Mégis el kell tűrnie, hogy ne törjön ki háború az irodában.

- Nagyon röviden - vágott bele a Kazekage. - Konohába kell mennetek, kivétel nélkül! - fejezte be.

A bábmester Kankurót és a szélhasználó Temarit ez a hír erősen megrázta.

- De hát mi… - kérdezte volna Kankuro, de az apja leintette.

- Most ne kérdezősködjetek, két nap múlva indultok. Az út egy hetes lesz, de mielőtt elmennétek, mindent meg fogtok tudni - felelt a székében hátradőlve a már egyébként is fáradt vezető.

- Elég ebből. - A vörös hajú fiú fogta magát, és kisétált az ajtón, kitudja hová.

A tanácsosok megnyugodtak ezt látva, mert őszintén még ők is féltek Gaara hihetetlen nagy erejétől, és hidegvérű, mégis gyilkos természetétől.
Kis idő múlva a testvérei is követték a vörös hajú fiút.

Eközben Kohonában:

A Hokage éppen az irodája asztala felett görnyedt, miközben a papírmunkát végezte.
Egy kicsit hanyag, és néha-néha kirúg a hámból, ezért elég sok teendője lesz, mivel még ő úgymond szórakozik, a papírmunka gyülemlik.

- Áh, ezt már nem bírom! - jelentette ki dühösen, és egy picit hisztisen.

Miközben magában zsörtölődött, kopogtak.

- Tsunade-sama, fontos ügyben szeretnék Önnel beszélni - jött egy kellemes, de izgatott női hang kintről.

- Shizune, ezerszer megmondtam, hogy nyugodtan gyere be kopogás nélkül, neked meg van engedve! - tette hozzá, kicsit mogorván.

- Hai! Ezt a levelet maga a Kazekage küldte, ami valljuk be, elég szokatlan tőle. Biztos nagyon fontos - fűzte hozzá a fekete hajú nő malaccal a kezében, miközben átnyújtotta az iratot.

Tsunade elvette, majd elolvasta, pici mosolyt csalva az arcára.

- Hm! Érdekes. Shizune! - parancsolt rá a szőke hajú idősebb nő. - Értesítsd a falu chunin, és jounin ninjáit.

Remélem, hogy mindenkinek tetszett ez az első, úgymond bevezető fejezet:) Az eleje nem lesz még annyira izgalmas, aztán beindul a sztori :) Köszönöm, hogy olvastad:)