Sunagakurén kívül

Közel a vég

*****

Eközben Felhőrejtekben:

Egy kisebb sas körözött Felhőrejtek főépülete felett, a lábán egy kis papírfecnivel.

Kora reggel a Raikage a szokásos papírmunkáit végezte. Nem volt túlzottan jó kedved, bár ez rá a legtöbb esetben jellemző is volt. Unottan pecsételte a papírokat, egyiket a másik után. Váratlanul valaki szinte kirobbantotta az ajtaját, olyan erővel nyitott be hozzá.

- Raikage-sama!! - ordította szinte az érkező, majd mélyen meghajolt.

- Te meg mégis mi a francot művelsz?! - ugrott fel dühösen a vezető. - Ha kiderül, hogy valami hülyeség miatt törtél rám, a fejedet veszem! - fenyegette meg.

- Úgy hiszem ez nagyon fontos lehet számára! - nyújtotta ki kezeit, amiben egy papír volt. - Ezt a levelet maga Shiro küldte, egyenesen Konohából.

Több sem kellett az idős Kagénak, azonnal kikapta a levelet a férfi kezéből, és felbontás után rögtön olvasni is kezdte. Amint a végére ért, erősen összegyűrte. Kezei ökölbe szorultak, majd akkorát ütött az asztalára, hogy az rögtön ketté is hasadt.

- Azonnal indulunk Konohába! Készítsétek elő a harci felszerelésem! - parancsolta ellentmondást nem tűrően.

A bent lévő shinobi annyira megrémült ettől, hogy azonnal ki is viharzott  az irodából.

- Ezt még nagyon megkeserüli! - dörmögte a Raikage.

*****

A másnap kora reggel nem tartogatott túl sok izgalmat. A dolgok visszaálltak a régi kerékvágásba, tanításai nap volt, így az akadémiára a bejárás ma sem maradhatott el.

Misa a szokásosnál sokkal korábban kelt, és ez nem volt véletlen. Eszébe jutott valami, valami nagyon apró, szinte jelentéktelennek tűnő dolog, de valahogy mégsem hagyta nyugodni. Nem volt meglepő, hogy Gaarának már hűlt helye volt a lakásban, de ma kizártnak tartotta, hogy elment volna valahová. A lehető leggyorsabban elkészült, gyors fogmosás, felöltözés és az egyéb kis rutinjai végezte után, nem a kijárati ajtó felé vette az irányt, hanem fel, egyenesen a tetőre.

- Valahogy éreztem, hogy itt leszel. Bár nagyon hideg van – húzta össze magát a fekete hajú lány.

A tetőn ülő fiú hátra nézett, majd szemeit jó pár másodpercig a lányon hagyta. Nem tűnt annyira meglepettnek, de az biztos, hogy nem számított társaságra, így hajnalok hajnalán. Ő nem szokott aludni, de Misa sem pihenhetett két óránál többet így.

- Hogy hogy ilyen korán fent vagy? - kérdezte, majd tekintetét ismét a falura irányította.

A felhőrejteki nem válaszolt, csak közelebb lépett, majd ő is lenézett a Konohára.

- Innen fentről tényleg egészen máshogy néz ki a falu, sokkal szebb és békésebb – gondolta magában.

A vörös hajú fiú eközben még mindig várta a választ. A lány leült Gaara mellé, majd becsukott szemmel lágyan a fiú vállára döntötte a fejét. Ez talán régen furcsa és túl merész lett volna tőle, de a jelenlegi helyzetben már egyáltalán nem érezte így. Látszólag a fiút sem zavarta, nem húzódott el.

- Meg fogsz fázni, baka – nézett a lányra.

- Tudod azon gondolkoztam, hogy még sosem mentünk együtt az akadémiára. Mi lenne, ha ma így tennénk? - tette fel hirtelen a kérdést, miközben a fiú türkizkék íriszeibe bámult.