Sunagakurén kívül

Barátok

Minden egyes szempár a barna hajú fiúra szegeződött, úgy várták a sztoriját. A fiú kezdte magát kínosan érezni, nem az a fajta volt, aki szeretett a középpontban villogni.

- De utálom ezt... - bosszankodott magában. - Na jó, mindegy. Megpróbálom rövidre fogni.

Reggel, még a vizsga előtt:

Shikamaru a szokásos módon még húzta a lóbőrt. Szíve szerint egész nap fel sem kelt volna az ágyból, de végül is ez mindig igaz volt rá. A mai napért hálás volt, hiszen nem kellett az akadémiára se menni a vizsga végett. Egy külön kis lakása volt, amiért hálával is tartozott az apjának. Szerette az ilyenfajta magányt. Álmából egy kopogás rázta fel, azt nem tudta, hogy hanyadik ilyen ütemre kelt, de nem is nagyon érdekelte.

- Mi a..?! Mégis ki a fene keresne hajnali ötkor? - vette kezébe az órát közben. - Remélem nem valamelyik sensei az. Még a végén elrángatnának egy kellemetlen küldetésre – dőlt vissza az ágyba.

Úgy gondolta, hogy öt perc múlva csak feladja az illető, de mint általában, most sem volt szerencséje. A következő kopogásra már inkább felkelt és úgy döntött, szembenéz a látogatóval.

- Mit akarsz már?! - nyitotta ki a kelleténél dühösebben az ajtót. Akit viszont a túloldalon látott, arra a személyre egyáltalán nem volt felkészülve. - G-Gaara? - szokatlan módon csuklott el a hangja.

A vörös hajú fiú mozdulatlanul állt, fagyos pillantással, bár az ő esetében inkább a szokásos arckifejezés volt a jobb szó erre.

- Van egy perced? - kérdezte, elnézést sem kérve.

- Már úgyis felkeltem, szóval igen. Miről szeretnél beszélni?

- Rólad – csattant élesen.

- R-rólam? - hitetlenkedett a konohai. Ő az a fajta shinobi volt, aki mindig is reálisan és hideg fejjel gondolkodott. Ebben az esetben viszont nem igazán sikerült megőriznie a hidegvérét. Utálta beismerni, de félt Gaarától.

-Vagy inkább rólatok – szólalt meg ismét hűvösen a türkizkék szemű. Talán észrevette Shikamarun az ijedtséget, és próbált nem ellenségesen fellépni.

A barna elgondolkodva nézett rá, de nem értette, hogy mire is akar majd kilyukadni.

- Hallgatlak.

- Úgy látom, vagyis inkább úgy tudom, hogy te és a nővérem nagyon jól kijöttök egymással.

- Jajj ne! Ugye nem azért jött, hogy kinyírjon, amiért Temarival járok! - pánikolt magában a Nara.

- Szeretnélek megkérni valamire – tért a lényegre a vörös.

- Mire? - nyelt egyet.

- Vigyázz rá nagyon! - mondta ki váratlanul.

Shikamaru annyira meghökkent, hogy még hátra is lépett egy aprót. Az armageddonra előbb volt felkészülve, mint erre a mondatra. Kevés alkalom van, mikor az érzései ennyire kiülnek az arcára.

- Ez csak természetes, hiszen szeretem! - vett erőt magán. - Nem kell aggódnod, mellette vagyok.

Gaara egy ideig csak állt és bámulta az előtte álló fiút. Ő maga sem tudta miért, de hitt neki.

- És ha lehet, ez maradjon köztünk – fordított hátat. - Nem mondom, hogyha megszeged a szavad megöllek, de ne szegd meg – távozott egy ugrással.

A csurkás az utolsó mondatot nem tudta hová tenni, de a hideg is kirázta. Kapott egy nem is olyan burkolt fenyegetést egy démontól. Végül mégis kellemes mosolyra húzta a száját, hisz' Gaara talán testvéri szeretete miatt látogatta meg. Soha nem is akart volna rosszban lenni a vörös hajúval, de megkönnyebbült, hogy azért van egy ilyen oldala is. Még ha furán is mutatja ki. Bezárta az ajtót és megpróbált visszafeküdni, fejében még hosszasan csengtek a mondatok. Eldöntötte, hogy Temarit az élete árán is megvédi, ha kell.