Sunagakurén kívül

Kétségek

Misa kissé értetlenül állt a helyzet előtt. A hosszabb puszi után megszeppenve állt a fiúval szemben. El sem akarta hinni, hogy mindez vele történt meg. A vörös hajú a puszit követően egyenesen a kunoichi smaragdzöld szemébe nézett.

- Menj – mondta újfent, lágy hangon.

- R-rendben. De ezt nem úszod meg magyarázat nélkül – mosolygott rá vörös arccal.

- Beszélünk, de még nem most – felelte Gaara.

Misa hátrálva hagyta el a helyiséget, és ameddig csak tudta a fiút bámulta. A homokrejteki ezalatt visszaült a sarokba és arca továbbra is rezzenéstelen maradt. Főleg ez volt az, ami összezavarta a lányt.

- Ez annyira... jó volt! - mondta maga elé a lépcsőn felfelé. - Így csak még jobban megzavarodtam. Mit jelentett neki ez? Csupán csak azt szerette volna, hogy menjek el, és semmi érzelem nem volt mögötte? Vagy mostantól nyíltabb lesz felém? Bárcsak kicsivel beszédesebb lenne, legalább ilyenkor. Az sok mindent megkönnyítene. De a tekintete... elbűvöl! Minél előbb meg szeretném beszélni ezt vele – suttogta magának.

Mikor felért kinyitott a kaput és egyszerűen kisétált. Örömmel látta, hogy a helyzet kint változatlan.

- Na, hogy ment? - kérdezte rögtön Naruto.

- Most ne fecsegjetek! - vágott közbe Shikamaru. - Ha végeztél, akkor hozzuk vissza az ANBU-kat és tűnjünk innen!

- Jó-jó... - vont vállat a szőke fiú.

A két ügynököt vissza is cipelték a helyükre. Misa bezárta a kaput, a kulcsokat pedig visszatette az egyik ügynök zsebébe, majd halkan le is léptek.

- Mi volt? - kérdezte Temari már hazafele menet.

- Hát... - húzta el a felhőrejteki. Azon gondolkodott, hogy elmondja-e a történteket vagy még ne.

- Hezitál! Valami volt odabent – nevetett jókedvűen a homoki.

- Szerintem is! - vágta rá az Uzumaki.

- Nem is... - emelte fel kezeit védekezően.

- Mondd el! - parancsolt rá barátnője.

- Jól van, na! Addig úgyis nyaggatnátok – adta be a derekát. - Beszélgettünk és elmondta, hogy azért tette, mert még van miért maradnia a küldetésen. Tudta jól, ha provokálja az öreget, akkor kirúgás helyett ilyesmi dolog lesz – mondta el Gaara szavait.

- Tipikus – reagált röviden Tema.

- Volt még más is? - érdeklődött a rókakölyök.

- Egy szájra puszi – hadarta el.

A sötétkék szemű egy pillanatra meg is állt.

- Komolyan?! Te vagy Ő csókolt?

- Ő, de puszi volt – felelte.

- Ez aztán a nem semmi! Az öcsém, mint kezdeményező. Misa, te nemrég egy csodát éltél át – kacagott fel.

- Nagyon jól esett... – mondta halkabban.

Shikamaru és Naruto inkább csak füleltek, de ők is elmosolyodtak. Örültek a fejleményeknek. A fiatal geninek az úton végig beszélgettek, vagy inkább Misát faggatták. Így még az idő is gyorsabban telt.

Eközben a kiütött ANBU ügynökök is kábán felébredtek.

- Mi a...

- Fáj a fejem! - ült fel az egyik.

- Nekem is fáj egy-két részem!

- Mi történhetett? Egyáltalán semmi nem rémlik. De az biztos, hogy kidőltünk – következtetett az oroszlán maszkos.