Sunagakurén kívül

Baljós előjel

Gaara ledöbbenve fogadta a Misától kapott csókot. A fekete hajú jó pár másodperc elteltével kapcsolt, és nyitotta kis smaragdzöld szemeit. Mikor megpillantotta, hogy nem arcra, hanem szájra adta a puszit, még jobban elvörösödött. Hirtelen elkapta a fejét és a fiúra bámult.

- G-G-Gaara... Én úgy sajnálom! – hebegte teljes zavarában.

A vörös hajú egy szót sem préselt ki ajkai között. Még mindig a „sokk" hatása alatt volt, ami még kellemetlenebbé tette a szituációt.

- Ne haragudj! – állt fel a lány, és menekült volna el inkább.

A homokrejteki ezt megakadályozva megfogta a lány csuklóját. Haragos tekintetét a lány szemeibe fúrta, aki nem is tudta, hogy mire számítson.

- Ezt meg mire véljem? – kérdezte még mindig dühösen a vörös.

A lány hirtelen válaszolni sem tudott. Az agya felmondta a szolgálatot egyrészt a csók, másrészt pedig Gaara miatt. Nyelt egy nagyot, majd hozzákezdett.

- Én csak szerettem volna megköszönni mindent, amit eddig értem tettél – mondta teljesen őszintén a még mindig ülő fiúnak.

- Szóval bárkit megcsókolsz, aki egy kicsit is kedves hozzád? – vonta kérdőre a lányt.

- Ezt meg mégis, hogy érted? – húzta fel az egyik szemöldökét.

- Mindegy! – engedte el a lányt. – Csak láttam... – fordította el a fejét.

Misa teljesen elképedt a vörös hajú hangját hallva. Még soha nem érezte ilyen erőtlennek és gyengének. Már nem lett volna akadálya, hogy elmenjen, hiszen a fiú elengedte a csuklóját. Mégis inkább maradni akart még.

- Mire gondolsz, Gaara? – ült vissza mellé közben.

- Rád és arra a díszbuzira. Mikor a parkban csókolóztatok – nyögte ki a hajába túrva. A felhőrejteki nem hitt a fülének. Nehezen tudta elképzelni, hogy Gaara arról is tudomást szerzett.

- És ezt honnan tudod? – bámult maga elé csalódottan.

- Aznap én is a parkban voltam, nem is túl messze tőled. Már éppen oda akartam menni hozzád, hogy megkérdezzem mi a fenét akarsz. De ekkora megjelent Sasuke. A többit felesleges lenne elmondanom.

Misának ez egy pillanatig sem jutott eszébe. Belegondolva tényleg közel volt Gaara hozzájuk. A lány elmosolyodott és a fiúra vetette tekintetét.

- Az igazság az, hogy az a csók csak egy gyerekes fogadás eredménye volt. Sasuke akarta főleg, én meg hülye fejjel belementem – sóhajtott.

- Fogadás? Akkor gondolom veszítettél. Lenne hova fejlődnöd – nézett a feketére, de már koránt sem olyan mérgesen.

- Sajnos igaz! Előbb ért be a célba a halál erdejében. A fogadás tétje pedig a csók volt – magyarázta a kunoichi.

- És mi lett volna, ha te nyersz?

- Akkor bármit kérhettem volna tőle – dőlt hátra a lány.

- Azt is, hogy tűnjön el innen örökre? – kérdezte komolyan a türkizkék szemű.

- Az azért egy kicsit durva lett volna – nevetett a lány.

A vörös hajú ezután megint csendben maradt. Ő sem értette saját magát, hogy miért is érdekli ez a dolog. Misa is szótlanul ült mellette, és a fiú viselkedésén gondolkozott.

- Nem hittem volna, hogy ennyire zokon fogja venni, bár az igazat megvallva nagyon jó volt megcsókolni. Ilyet még soha nem éreztem, még akkor sem, mikor „vele" voltam. Ezek szerint Gaarának nem esett jól? Habár a viselkedéséből ítélve, mintha... Áhh, ez hülyeség! – hessegette el a gondolatait.