Sunagakurén kívül

Végső döntés

A két kapuőr eléggé feszültnek tűnt. Nem gondolták volna, hogy egyszer az életben személyesen fognak találkozni a Tsuchikagéval.

- Konoha szebb, mint hittem – mondta az öreg, miután körbenézett.

– Köszönjük szépen a dicsérő szavakat! – mondta a két chuunin.

Az öreg mellett lévő két ninja egy szót sem szólt. Ránézésre nagyon merevnek és kötelességtudónak tűntek.

- Megmutatnák a vendégházat, ha megkérhetem önöket? – kérdezte a Kage, miközben a derekát fájlalta.

– T-természetesen! – kiáltották együtt, majd mutatták az utat.

Körülbelül húsz perc elteltével meg is érkeztek.

A lakosztálya a Hokage rezidenciájának egyik emeletén volt. Benyitott, és egy nagyon barátságos szoba fogadta. Ránézésre az apóka nem volt túl kényes.

- Pompás! – csapta össze tenyerét.

A két kísérője csak bólintott. Azonnal el is foglalták a helyüket.

- Köszönöm, hogy idevezettek. Most, ha nem bánják ledőlnék pár órára. Fárasztó utunk volt – közölte az öregember.

– Akkor mi távozunk is! Kellemes pihenést kívánunk! Ha bármire szükségük lenne, csak szóljanak nekünk bátran! – hadarta el az egyik chuunin, majd távoztak is.

Tsuchikage sem húzta az időt, amint ledőlt az ágyra már el is aludt. Tudta jól, hogy holnap nagyon hosszú napja lesz.

Néhány órával később már a nap is felkelt Konohában. A diákok már ébredeztek, sőt, volt olyan is, aki már el is indult az akadémiára. Ez természetesen nem Shikamaru és Temari volt. Őket Misa próbálta felrázni több-kevesebb sikerrel.

- Hé! Keljetek már fel! Elkésünk! – lökdöste a kanapén lévőket.

Elsőnek Temari nyitotta ki a szemét, aztán pedig a barna hajú barátja.

- Mi? Máris? Mennyi az idő? – dörzsölte szemeit a homokrejteki.

– Lassan nyolc! – mondta hangosan a fekete.

– Mi van?! – pattant fel hirtelen a konohai srác. – Temari! Siess, mert el fogunk késni! – mondta a lustaság, mialatt próbált összekészülni.

– Jól van már! Csak ne sürgess, főleg ne kiabálj, mert széthasad a fejem! – fogta az említett testrészét.

– Na, igen. Tegnap a kelleténél kicsit többet ittatok – nevetett Misa.

– Ez nem vicces! – reagáltak egyszerre, de nem túl komolyan.

A felhőrejteki a konyhai székhez sétált, és karba tett kézzel lecsüccsent.

- Mit csinálsz? – kérdezte barátnője.

– Megvárlak titeket – jelentette ki.

– Karba tett kézzel ül, röviden válaszol, pont olyan most, mint Gaara! – nézett rá Shikamaru.

– Tényleg! – kacagott fel a szőke.

– Hé!

Időközben a két genin már el is készült. Persze még így is elég nagy késében voltak, de az időt nem lehet megállítani. Kiléptek immáron hárman a lakásból, és gyors tempóval szelték az utcákat. Rekord idő alatt el is érték az akadémiát, de még így is totál elkéstek. A termük ajtajához sétáltak, de gyanúsan nagy volt a csend. Az ajtóra egy papír volt téve, amelyen ez állt: „Mindenki jöjjön a Nagycsarnokba."