Sunagakurén kívül

Harc a végsőkig

A csarnokban tartózkodók közül senki sem tudta, hogy mi is történt pontosan. Misa elkerekedett szemmel bámult le a vérző fiúra. Ez elég komoly sérülésnek tűnt, ami a homoki megviselt arcán is látszott. Temari meg sem bírt szólalni. Legszívesebben üvöltött volna egyet, de nem jött ki hang a torkán. Ellenben Narutóval.

- Gaara!! Harcolj! Ne merd feladni! Kelj fel! – zengett a csarnok a szőke genintől. Szeme csillogott, de nem az örömtől.

– Ez annyira... jó! – paskolta meg saját arcát az Uchiha. – Nem, nem álmodom! Tényleg mindjárt itt a vége!

A Hokage is megrémülve nézett le a küzdőtérre. Mégis csak az ő felelőssége, ha valami történik. Nem szerette volna, hogy bárki is meghaljon, akkor sem, ha most egy jinchuurikiról is van szó.

Onoki élvezte a helyzetet. Büszke volt tanítványaira, bár nem úgy nézett ki, mint aki le akarja fújni a mérkőzést. Mosolyogva ült a kis fonott székében.

- Vége! – állt fel Tsunade.

– Nem. Még nem – ellenkezett az öreg.

– Te megőrültél?! Teljesen világos, ki fog nyerni! Már nincs értelme folytatni! – érvelt a nő.

– Megmutatom neked is, hogy milyen egy valódi démon. Amint Gaara elveszíti az eszméletét, elő tör belőle a Shukaku. Irányíthatatlan, és amíg ezt nem látod be, addig nincs vége. Minden jinchuurikinak vesznie kell!

– Ez nem helyes kép róla! Ő is ember, még ha egy démon is van a testébe zárva!

– Tíz perc, Tsunade-hime. Ha ez idő alatt is talpon lesz, véget vethet ennek, és Gaara részemről szabad. De ha most beszünteti, akkor senki nem lesz elégedett. Nem hallja a tömeget? – nézett ki a közemberekre.

A tömegnek a hangja valóban elképesztő volt. Mind Gaara ellen voltak a már felsorolt indokok miatt. Az biztos, hogy fellázadtak volna, ha a harcot lezárják. Tsunade nagy nehezen beleegyezett a tíz perces korlátba, majd visszaült a helyére. Egyáltalán nem volt nyugodt, sőt.

- A picsába! – igyekezett felállni a vörös.

A vérzést megpróbálta elszorítani, de ez nem volt egyszerű feladat. Félszemmel Jimre nézett és érdekes dolgot vélt felfedezni. A hústorony előtt az ő homokja volt, valami szürke színű anyaggal keveredve. A homokrejteki kinyújtotta a karját és megkísérelte a homokot visszahívni magához. Ez reménytelen volt, nem mozdult.

A barna hajú erre csak hangosan felnevetett.

- Ez nem fog menni! – mondta jókedvűen.

A vörös hajú egy ideig vizsgálta az anyagot, aztán nem sokkal rá felfogta a helyzetet.

- Higany – szűrte le.

Kim meglepődve figyelte a még mindig nem kétségbeesett genint. Ez még azóta is zavarta, pedig már a lábán is alig állt. Jobban mondva féltérden.

- Valóban az – erősítette meg a vörös szemű. – Hamar rájöttél, de ez rajtad nem segít. Pechedre ez is Kekkei genkai! – vágott fel szokásosan.

A történés szerint Gaara körbeölelte Jimet a homokkal, de mielőtt még össze tudta volna zúzni, a jounin kibocsátotta a testéből a higanyt, ami által a homok elnehezedett. A türkizkék szemű hiába szorította marokba a kezét, akkor már keveredett a két anyag. Ezek után Jimnek nem volt más dolga, mint elővenni a láncot és szélstílussal villámgyorsan megütni a fiút. A teljesen védtelen shinobiban pedig hatalmas kár tett.

- Még mindig talpon van és józanul is tud gondolkozni? Tényleg egy démon – nézett rá a dróthajú.

Gaara nagy levegőket vett és azon volt, hogy minél tovább tartson ki. Sajnos a higany képesség miatt majdnem a rendelkezésére álló homok felét elveszítette. Szinte minden ellene szólt. Egy kevés homokot magához vett és a hasára helyezte. Azzal szerette volna elállítani a vérzést, rászorítva. Hellyel-közel sikerült is neki.

- Csak el ne fertőződjön – jegyezte meg halkan.

– Látom nem vagy olyan hülye. Vagy mégis? Fel kellene adnod, mert meg fogunk ölni – tanácsolta a zöld hajú.

A homokrejteki fiút nézve, a fekete hajú kunoichi dühösen markolta a korlátot. Félelmetes volt, és ezt a szőke barátnője is észrevette. Egyszóval beugrásra készen állt.
Ezt már egyáltalán nem látta fairnek. Ekkora fölénynél már győztest kellene kihirdetni.

- Szemétládák! – gyűlt Misában a harag. Egyik lábát már fel is tette a fémrúdra, mikor valaki váratlanul megfogta a vállát.