Sunagakurén kívül

Misa múltja

Misa teljesen ledermedt, köpni-nyelni sem tudott.

- Válaszolnál? – kérdezte a vörös hajú, nem túl barátságos hangon.

- Előbb te válaszolj! – szedte össze magát a lány. – Honnan tudtad meg, hogy Uchiha vagyok? Shiróék mondták? -kérdezte idegesen.

- Nem. A halál erdejében vettem észre, amikor használtad a sharinganod, hogy megmentsd azt a jinchuurikit – válaszolt természetesen.

- Na, várj egy percet! – nyújtotta ki a karját, megálljt mutatva. – Azt akarod mondani, hogy Naruto egy jinchuuriki? Ez nevetséges! – hitetlenkedett a fekete.

- Konoha démona a Kyuubi. A róka jinchuurikije pedig a szőke srác. Ez tisztán érződik a chakrájából. Elég ostoba vagy, ha még ezt sem tudod – szurkálódott a türkizkék szemű.

- Inkább te vagy túl jól informált. Kíváncsi lennék, hogy honnan is tudsz te ilyen sokat? – nézett a fiúra szúrós tekintettel.

- Visszatérve a témához – hagyta figyelmen kívül a lányt. – Amikor megvédted, használtad a sharinganod. Habár a szemed színe nem változott meg, de a fekete pöttyök mégis megjelentek. Ez hogy lehet? – tett fel egy újabb kérdést.

- Erre nem fogok válaszolni! – morogta Misa. – Ez rossz! Rájött a kilétemre! Hülye voltam, hogy akkor használtam a sharingant! – gondolta magában ökleit szorítva.

Gaara eközben karba tett kézzel még hosszú másodpercekig figyelte a kunoichit. A fekete hajún látszott, hogy teljesen össze van zavarodva és kétségbe van esve.

- Nem számít! – törte meg a csendet a vörös. – Ha nem akarsz, ne válaszolj. Nem is foglak kényszeríteni. Nagyjából már összeraktam az itt léted okát – mondta hidegvérrel.

- Valóban? Ne tégy úgy, mintha mindent tudnál! – zengett az erdő Misa hangjától.

A homokrejteki ezek után csak némán nézett a smaragdzöld szemű lányra. Gaara megfordult, majd folytatta az útját. Misa tartva a távolságot ment utána.

- Mi lesz, ha mindenkinek elárulja? Nem bízok benne! Nagyon nem! – gondolta magában rémülten a kunoichi.

Mivel a gondolatai teljesen lekötötték, azt sem nézte hová lép. Véletlenül egy elkorhadt faágra ugrott, ami hangos reccsenéssel le is tört, a gondolataiba elmerült Misa pedig tehetetlenül elkezdett zuhanni.

- A francba! – sziszegte esés közben.

Már felkészült a becsapódásra, ám a kemény talaj helyett valami puhábban landolt. Kinyitotta a szemét, majd villámgyorsan felült és maga mellé nézett.

- Homok? – kérdezte magától meglepetten.

Kezével lassan végigsimított rajta, hogy meggyőződjön róla.

- Mondtam, hogy csak útban leszel – szólt le Gaara, egy vastag faágon állva.

A felhőrejteki csak ült a homokba, és nézett fel a fiúra.

- Miért mentettem meg?! Kit érdekel, ha megsérül vagy meghal?! Mintha a testem magától mozdult volna! A rohadt életbe! – dühöngött magában fogcsikorgatva a vörös hajú.

- Köszö...

- Indulás! – távozott azonnal a homokrejteki, a lány szavába vágva.

- Mi ütött belé? Csak meg akartam köszönni – duzzogott. – Nem tudok rajta kiigazodni! – könyvelte el az orra alatt.

A türkizkék szemű fiú még a korábbinál is gyorsabban haladt, mintha menekült volna valami vagy valaki elől. Misa megelégelte ezt, és villámstílussal sebesen Gaara elé vágott. Megállt a homokrejteki előtt, kezeit széttárva.