Sunagakurén kívül

Vallomás és a terv kezdete

Misa, Temari és Kankuro leültek egy asztalhoz, ahol nyugodtan tudtak beszélni. Nem sok idejük volt erre, mert az ebédszünet mindössze csak tizenöt perc volt. Shiro látta, hogy Misa megint a két homokrejteki shinobival van. Nem mehetett oda, mert Sasukéval fontos megbeszélni valójuk volt. Temari, amint helyet foglalt Misa mellett, sóhajtott egy nagyot.

- Na, miért nem jött ma be Gaara? – folytatta a faggatózást Misa.

- Kislány, ezt nem tőlünk kellene kérdezned. Jobban tennéd, ha inkább Gaarával beszélnél, mi nem mondhatjuk el! – válaszolt Kankuro.

- Legyen hát! Ha nem akarjátok elmondani, akkor majd beszélek vele, és nem vagyok kislány! – Szúró tekintettel nézett a bábhasználóra.

- Tudod, ez egy olyan dolog, amiről nem szívesen beszélünk, és azt se tudjuk, hogy el szabad-e mondani valakinek, ez csak óvatosság. Ne haragudj! – vágott közbe Temari, a szokottnál halkabban.

- Amíg nem ismered az öcsémet, addig kizárt, hogy megértenéd. Ezért is mondtam, hogy majd vele beszélj, bár ez se lesz egyszerű feladat.

- Nahát, ma egész bölcs vagy, Kankuro! – nevetett fel a szőke hajú lány.

- Értem! – mondta beletörődve a Misa. – De, ugye azért holnap jön?

- Természetesen! Ne aggódj! - nyugtatta Temari.

- Furcsa, hogy ezt Temari mondja, két órával ezelőtt, ő is pánikolt – jegyezte meg magában a barna hajú. – Azért furcsa, hogy ennyire aggódsz érte, holott nem is ismered Gaarát! – tette hozzá, miközben felállt az asztaltól.

Misa mereven bámult a távolodó fiúra.

- Hagyd csak, Kankuro mindig ilyen. Én örülök neki, hogy ennyit foglalkozol a kisebbik öcsémmel – mosolygott a szélhasználó.

A mosolyt viszonozta Misa. Az ebédszünetnek már majdnem vége lett, mikor egy tanár lépett be az ebédlő ajtaján. Szakáll és a szájából kilógó cigaretta jellemezte, ő volt Asuma-sensei. Habár az iskola területén és az épületben tilos volt a dohányzás. Megköszörülte a torkát, és erre minden diák rá figyelt. Miután megkapta a tiszteletet és a figyelmet, belekezdett.

- Gyerekek, rossz hírem van! A negyedik óra elmarad, mert Kurenai-sensei nem érzi jól magát. Mivel már nincs több órátok utána, haza lehet menni.

A diákok ennek a hírnek borzasztóan örültek, persze sokan azért remélték, hogy a tanárnőnek nincs semmi komoly baja. Mindenki felment a cuccáért a terembe, a szekrényekből kivették a váltócipőt, és a legtöbben már viharoztak is haza. Misa, amint leért a suli kapujához, néhány ismerős arccal találta szembe magát. Név szerint Uchiha Sasuke, Nara Shikamaru, Uzumaki Naruto, Haruno Sakura, és persze a két csapattársa is ott volt. Nem sokkal később Temari és Kankuro is csatlakozott a társasághoz.

- Hé, drága! Nem lenne kedved megnézni velem a várost? – szólt Sasuke, Misa felé fordulva.

- Drága?! Ez egy kicsit erős volt azért! – gondolta magába a fekete hajú lány. – Bocsi, de nem érek rá, el kell vinnem a mai anyagot valakinek.

- Valakinek, mi? Nem nehéz kitalálni, hogy a vörös hajúnak viszed! – mondta közömbösen Shiro.

- Igen, neki, és van neve is, Gaarának hívják! – mondta Misa erélyesebb hangon.

- Jó-jó, nem kell felkapni a vizet! Ha gondolod, elvihetjük Tojouval neki az anyagot, és így neked is marad időd megnézni a várost – érvelt meggyőzően a fehér hajú.