Sunagakurén kívül

Várt érkezés

Mikor a sensei a végére ért, felnézett a diákokra, majd eltette a lapot is. Néhány genin falfehér lett a hallottaktól.

- A módosítás kint van a folyosó falán is! Az átköltözéseket még ma lebonyolítjuk. Nem bírok ki még egy ilyen éjszakát – mondta a vágott arcú.

– Sensei, nem lehetne, hogy Misa inkább nálam lakjon? – vetette fel az ötletet Sasuke kétségbeesetten.

A fekete hajú lány szemei erre kikerekedtek és könyörögve nézett Irukára, hogy ne egyezzen bele.

-Teljességgel elutasítva! – lépett fel határozottan. – Ezen a döntésen nem változtatunk!

– Rohadt életbe! – dühöngött elfojtva az Uchiha.

– Hála az égnek! – sóhajtott hatalmasat Misa.

– És lenne még itt valami – szólalt meg ismét az oktató.

– Egyre szarabb ez a nap! – csapta magát homlokon Shiro.

– A földrejtekiek felébredtek a kómából, így valószínűleg holnap ki is tudjuk deríteni, hogy ki tette ezt velük! – zárta le a témát egy mondattal.

Miután minden információt közölt, elfordult és neki kezdett a tanításnak. Sokan még próbálták feldolgozni a történteket. Mivel eddig mindenki a csapattársával osztozott egy szálláson, ezért a konfliktusok minimálisak voltak. Most, hogy ezt egy kicsit megkavarták, nem lehet tudni, hogy jó vagy rossz következményei lesznek-e.

Az óráknak elég hamar vége lett. Már sokan hazafelé is tartottak, páran pedig az öltöző szekrényeknél készülődtek még.

- Lakótársak leszünk! – ölelte át hirtelen Temari a smaragdzöld szeműt.

– I-igen! – mondta a szorítástól fuldokolva.

– Én annyira várom már az első közös napunkat!

– Én is kíváncsi vagyok – mosolygott a szőkére.

– Akkor menjünk is együtt haza – ajánlotta fel.

– Jó lenne, de még el kell hoznom a cuccaimat – válaszolt.

– Rendben! Találkozunk otthon! – köszönt el a copfos.

A fekete hajú csak intett egyet, és utolsóként hagyta el az épületet. Az út a régi szállása felé zökkenőmentes volt. Az ajtóhoz lépett, majd benyitott. Az első meglepő dolog, ami fogadta az az volt, hogy Kankuro már a kanapén pihent. A barna hajú fiú nagyon gyorsan át is költözött.

- Végre örülhetsz! Nem fogsz látni! – lépett oda a fehér hajú társa.

– Ezt sose mondtam! De az igaz, hogy még egy ideig jobb, ha tartjuk a távolságot – mondta a kunoichi komolyan.

Shiro erre inkább nem is mondott semmit, csak elállt az útból. A felhőrejteki lány felment a szobájába és összepakolta a személyes holmijait. Ezzel körülbelül harminc perc alatt meg is volt. Lejött az emeletről, és még egyszer körbenézett a lakáson. Az igazat megvallva szeretett itt élni. De annak is örült, hogy legjobb barátnőjével fog ezentúl lakni. A Gaarával való együttélésbe viszont félt belegondolni. Csalódást és fájdalmat okozott a fiúnak, és most szembe kell néznie vele. Még gyorsan elköszönt a két társától, Kankurótól szándékosan nem. Az új szállása elé vezető út már nem volt olyan sima, ugyanis belebotlott egy ismerősbe.

- Szia, Misa! – köszönt neki egy szőke hajú fiú, hatalmas vigyorral.

- Szia, Naruto! – viszonozta.